Új bejegyzés Frissítés

2006.07.25. 15:57

Sziasztok! Íme az én történetem: ..::I. Rész::.. Sokszor "szeretek bele" sztárokba. Ott volt például Lee Ryan, Duncan James... Mindig arról álmodtam, hogy találkozom velük, meg ilyenek, de mégis messze vannak tőlem, meg nagy a korkülönbség. Hiú ábránd volt minden, míg egy nap meg nem ismertem a Tokio Hotelt. Első látásra beleszerettem Billbe, és mindenáron találkozni akartam vele. Németország nincs olyan messze és a korkülönbség sem túl nagy, és egész jól beszélem a nyel vüket is. Az, hogy találkozzak vele, szintén csak álom maradt, mígnem... Rettentő boldog vagyok, ha valamilyen jó hírt kapok, és lám! Kaptam is, de nem az a "közönséges" jóhír volt. A legmélyebb álmom talán valóra is válhat. Nyáron ugyanis egy hétre elutazom barátnőmmel Németbe. Ez mind szép -eddig- de a legjava még csak most jött: nem akárhova, MAGDEBURGBA megyünk!!! És mivel a TH itt él, mindjárt a felhők közt éreztem magam. Irtó ideges voltam, vajon.. összefutok-e álmaim lovagjával?! Mónika(bnőm) egyik rokonához visz ki minket Tóni bá. Anya nem nagyon akart elengedni idegennel, de végül beleegyezet, mert 1 héten keresztül a szobámban sírtam, hogy hadd menjek el. Sok cuccot vittünk. Én a gitárom is elraktam. Anya adott pénzt és indulás előtt Tóni bá lelkére kötötte, hogy ha valami van, egyszerre szóljon neki. Az út hosszúnak tűnt, de jól éreztük magunkat.Éjjel megérkeztünk Annához(rokon). Tóni bá kitett minket és elment. Nagyon fáradtak voltunk, ezért gyorsan lezuhiztunk, és ki is dőltünk   ..::II. Rész::.. Másnap dél körül keltünk. Nagyon meleg volt, ezért én a kedvenc ruhám vettem föl(minden teljesen fehér; pörgős miniszoknya; nyakbaakasztható top; térdig érő tornacipő; neccharisnya/kesztyű; gyűrűk; nyakörv; karkötők; kistáska; hosszú fülbevaló és a kedvenc napszemcsim). Kaja után úgy döntöttünk, megnézzük a környéket. Elmentünk fodrászhoz. Móni tépetett, én meg az egészet szőkére festettem, és természetes, hogy a fazonja Bill volt;Đ Annával és Mónival bementünk egy piercingszalonba, de csak én rakattam ékszert a szemöldökömbe. Mindezek után sétálni indultunk Mónikával a parkba. Anna hazament. Megettünk egy fagyit, és mivel a park nagy volt, még sétáltunk. -Már csak az lenne cool, ha összefutnánk Billel és Tommal-mondom. -Aha, jah...  Móni unta, ezért ő is hazament. Miközben sétáltam, észrevettem, hogy 2 srác követ. Nem különösebben zavart... először... -Te új vagy itt?-jönnek oda. -Én igazából magyar vagyok-mondom zavartan. -Akkor nyaralsz, nem?-kérdi az egyik. -Aha. -Nagyon szép vagy-szól a másik, és közelednek. -Tényleg?-mondom már nagyon félve. -Mi az cica? Félsz?- így az első, és megfogja a s***gem. -Hagyjál!-szólok már sírva. -Na... Gyere...-szólnak, és megfogja az egyik a karom. -Eressz el!!-sírom-Segítség! SEGÍÍTSÉG!!-hirtelen kirántom a kezem és elkezdek rohanni.Csak futottam, könnyes szemekkel, nem figyelve, hogy ki jön velem szemben. Hátranéztem, hogy jönnek-e még, és mikor visszafordultam, nekimentem egy magas srácnak. -te sírsz?-kérdi. -segíts kérlek! Ezek...-és a sírástól elcsuklott a hangom. A srác megölelt, és nemtudom miért, de én is őt. -Lukas! Daniel!-kiált az engem üldöző srácoknak-Ha egyszer is hozzáértek ehhez a lányhoz, a földön fogtok feküdni! -o-ó! Tom! A francba, húzzunk innen!-és elmentek- -Tom?-nézek fel a fiúra könnyes szemekkel. -Tom. Tom Kaulitz. Új vagy itt? -ez.. Ezt nem hiszem el!! Tom Kaulitz mentette meg az életem! -csak nem hagyom hogy egy ilyen gyönyörű lányt mint te, bántsanak?! -és.. És meg is öleltél! -igen.. naés? -kérhetek képet, autogramot? -persze!-mosolyog. -még mindig nem hiszem el!-csodálkozom. -akkor talán..-Tom ismét megölelt. És nem csak hogy megölelt, meg is csókolt. -ezt miért kaptam?- lepődök meg. -mert jó csaj vagy.- Számot cseréltünk és Tom leült egy padra. -te miért nem ülsz le?-kérbi. -fehér szoknyába?! Koszos lesz! -ülj az ölembe-vag a szavamba Tom. -de.. -semmi de! Ennyi jár amiért megmentettelek!-nevet. Sokat beszélgettünk, és mégtöbbet poénkodtunk. -miért vagy egyedül:-kérdem. -nem vagyok. Ott jön Bill. -hát ti?-kérdi Bill. -szija Bill! Kérhetek képet, autogramot?-futok hozzá. -állj.. Először is egy puszit-mosolyog. Beszélgettünk stb. -miért is ülsz Tom ölében?-kérdi -hát az úgy volt, hogy...-és elmeséltünk mindent. -de nem jártok. Ugye?-kérdi zavartan. -áááh... nem.. nem.-mondom. -huhh.-sóhajt Bill. -mi az?-kérdem -semmi. Hosszú... és rövid..-mondja Tom-nah elugrok piáért. Cica kiszállnál az ölemből? -persze. -na pá.-mondja -ne siess vissza-mosolyog Bill-nem ülsz le? -nem-mosolygok. -ahhj persze. Akkor inkább sétáljunk. -ok. -mond. Van barátod? -nincs. Neked csajod? -nincs. Igaz hogy kb. 2 perce ismerjük egymást, de..-pirol el Bill-lennél a barátnőm? -Bill.. nézd. Én.. -tudom. Tom tetszik. Igaz? -nem az.. -vigyázz vele, nagyon nőcsábász. -Bill.. én.. -aa.. Azt hiszem, megyek is. -várnál egy percet?!-fogom meg a kezét. -igen? -nagyon, nagyon, nagyon, nagyon tetszel nekem. Belédszerettem. Illetve csak a külsődbe, mert nem ismerlek. Már régóta "szeretlek". -komolyan? -igen. -akkormeg? -nézd.. Nem szeretnék ebbe a kapcsolatba belebonyolódni. Nem is ismerjük egymást, meghát.. csak egy hetet leszek itt, meg túl messze élünk egymástól, és idősebb is vagy, és.. -ccssss.. kérlek. Adj időt, hogy megismerkedhessünk. Igazad van, de ha két ember szeretni egymást semmi nem állhat közéjük. -Bill, én...-és miközben fogja a kezem, elkezdek sírni. -csak időt kérek.-és megpuszil. -de csak egy hetet vagyok itt. -maradj tovább. -nem lehet. -értem.. -Bill. Kapsz 2 napot, hogy megismerj, és hogy megismerjelek. -köszönöm! Te egy angyal vagy! de.. akkor sokat kell együtt lennünk. -aha -gyere el hozzánk -akkor ezt Annával beszéld meg, nála vagyunk. -vagytok? -barátnőm és én. -jó. Na siessünk minél előbb együtt lehedssünk. -várj.. és Tom? -nézz csak oda!-mutat Tomra aki épp egy csajjal smárol-mondtam hogy nőcsábász! -a kis piszok. Elindultunk Annához. Mikor odaértünk Móni nyitott ajtót. -Luca hol voltál már annyira iz.. gul..-lepődik meg. -heló. Valami baj van? Jah! Bill, ő itt Móni, Móni, te meg ismered. -hey!-mosolyog Bill. -kérhetek képet, autogramot? -persze -Móni hol van Anna? -nappali. -kössz. Bill gyere! -ok jövök-mosolyog -szia Anna baszélhetnénk?-mondom -Bill! ezt a meglepetést! -ti ismeritek egymást?-lepődök meg -anyu és Anny nagyon jó barátnők -na jó..-és elmondtam a szitut -csak azért engedlek el, mert megbízom Billben. nagyon aranyos, és vigyázni fog rád. ugye Bill?! -persze! -na akkor csomagolok. Bill várj meg. -okok Móninak is elmondtam, és nem ellenkezett, hogy itthagyom. -kész vagyok mehetünk. -köszi mindent Anna-szól Bill -igen! köszi!-és elmentünk. -nincs messze a hotel-mondja Bill -hotel? -ott nincs annyi rajongó kiscsaj. -de? -a szoba miatt nem kell izgulni. kivettem neked egyet a mi szobánk mellett. -ok -itt is vagyunk. pakolj ki a szobádba. (már délután 5 óra volt) 5 perc múlva érted megyek és megyünk a mekibe. -okok Kipakoltam a cuccaim. 5 perc múlva csönget Bill és mentünk a mekibe. A meki előtt Bill megállt. -ülj le ahhoz az asztalhoz. mindjárt jövök. mit kérsz? -chef sali közepes kóla és a salihoz 1000sziget öntet -ok Ahogy beértünk egyszerre 10 csaj(ha nem több) támadta le Billt. leültem oda ahova Bill mondta és pár perc múlva hozta is a kaját. ugyanazt ettük. az asztal az ablaknál volt. nem vettük észre, de egy csomó TH/Bill fan ott állt az ablaknál. ki sírt, ki pedig dühöngött. csak akkor vettük észre a tömeget, mikor villanások látszódtak. -újságírók-mondja Bill. befejeztük a kaját és kimentünk.egyszerre letámadtak az újságírók de Bill csak ennyit mondott: -bocs sietünk. és elmentünk. kértem Billt, hogy menjünk el sétálni. ő megfogta a kezem és elindultunk. nem is vettük észre hogy egymás kezét fogjuk és azt sem hogy lesifotósok láttak így minket. fél 7-kor értünk vissza a hotelba. -most zuhanyozz le, és negyed 8-kor értedmegyek. elmegyünk valahová. -okok lezuhiztam, felvettem a ruhám(fekete pörgős egybeszoknya nyakbaakasztható; fehér feszes ing; fehét surranó; nyaklánc; karkötő; fülbevaló;stb) a hajam egy copfba kötöttem oldalt, és kihúztam a szemem. parfüm, szájfény... negyed 8-kor kopognak -nyitom!-még egyszer belenéztem a tükörbe. Bill várt az ajtóba. Fekete farmer, fehét ing, és egy bőrdzseki a kezében pedig egy szál vörös rózsa. Gyorsan vízbe tettem a virágot. Bill áttkarolt és elindultunk. nemtudom hova mentünk, de mikor odaértünk, könnybe lábadt a szemem. az Elba partjáról néztük a naplementét. -ez gyönyörű.-mondom -ugye?!-súgja Bill -Bill.. azt hiszem, nem kell a két nap.. -ezt most vegyem igennek? -igen -köszönöm!-és Bill karjaiba ugrok, ő megpörget majd megcsókol. lassan elindultunk vissza a hotelba. Bill és Tom egy szobába voltak, melynek ajtaján egy cetli lógott ezzel a felirattal:    "Öcsi ma nem itt alszol!     Tom" -na ez remek..-mérgelődik Bill -gyere be hozzám -de.. -nincs de -ok -a fene! nincs itt a pólóm! -aludj alsógatyába. -de.. -csitt! - :( Bementem a fürdőbe áttöltözni pizsibe. Bill leült az ágyamra és megakadt a szeme a fotóalbumomon, amibe kicsi koromtól egész idáig vannak képek mindenről. elkezdte nézegetni. kijövök.. -látom a fotoalbumomat nézed. -igen.. baj? -nem csak.. van benn pár kép az.. -exeidről. -igen. -nem is tudtam hogy apukád meghalt -nem kérdezted. leültem Bill mellé és együtt néztük tovább az albumot. -tudsz gitározni?-kérdi -aha. itt is van a gitárom -mutass valamit lécci -neee. szörnyű vagyok -akkor kimegyek a.. -ok! csak ne menj el. -:Đ -ezt a dalt én írtam.. -na egyre jobb elkezdtem jáccani a gitáron, és énekeltem. mivel a szám egy srácról szólt aki elhagyott, könnyes szemmel énekeltem végig. Billnek nagyon tetszett. mikor vége lett, Bill bement a fürdőbe áttöltözni. én letettem a gitárt és lefeküdtem az ágyra. bámultam a plafont. mikor kijött Bill, nagyon megnéztem, hisz alsógatyába nem mindennap látni egy "sztárt". -nagyon sovány vagy-mondom -aha.. na jóéjt. -ugye nem a fotelban akarsz aludni?! -mér hol máshol? -az ágyamban.. -huhh, hát asszem ez nem túl jó ötlet, mert nagyon kívánlak és hát szerintem te is engem és hát.. érted?! -gyere! -te mondtad Bill lefeküdt mellém és ő is bámulta a plafont. kis idő múlva ránézek, ő rám. fölémhajolt és elkezdtünk smárolni... -Bill.. én nem akarom.. még nem. -értem. tovább csókolóztunk, míg végül Bill áttölelt, és elaludtunk.   ..::III. Rész::.. Reggel előbb keltem mint Bill. olyan közel bújtam hozzá amennyire csak tudtam. nagyon édes volt, ahogyan a fülembe szuszogott :p nemsokára ő is fölkelt. -jó reggelt kicsim-mosolyog Bill -neked is. na ugye hogy nem volt szörnyű egy szál alsógatyában mellettem aludnod?! -őő.. nem :Đ -akkor most megcsikizlek -nemár!! XĐ -te seeeee XĐ együtt nevettünk egymáson. -nah asszem áttmenek a szomszédba. -aha. én meg ittmaradok.. egyedül -ne aggódj nem örökre megyek-mosolyog -cuccolj átt a szobámba -okok. Bill felvette a ruháit és áttment a szomszédba. én felöltöztem (kék top; mini farmergatya; öv, stb.) Gondoltam áttmegyek segíteni Billnek, de megálltam az ajtójuk előtt.. -még egyszer nem fogadok veled!-dühöng Bill -de úgysem tudod lefektetni-mordul Tom -te ne szólj bele! lehet hogy fogadásból kezdtem el járni Lucával, de már nem ez mioatt vagyok vele! azt hiszem szeretem.. -akkoris előbb dönteném le én, mint te! -maradj már jó?! te minden csajt meg akarsz b***szni? -akkor is nekem van igazam! XP -na jó. én megyek.. mikor Bill nyitja az ajtót, nagyon ledöbben. ott állok előtte, könnyel csordultig teli szemekkel, és csak nézem. -óó Istenem..- mondja Bill letörten, megdöbbenten. hát.. én.. én tudtam hogy hülyeség belemenni ebbe.-és lassan hátrállva megfordulok, és lemegyek a lépcsőn -kicsim várj! -nem vagyok többé a kicsid! -de én.. Elkezdek rohanni, ki az utcára, bill pedig utánnam.a hotel előtt rajongók, újságírók tömege, nem beszélve a TV-ről. jönnék le a lépcsőn, de Bill megfogja a kezem -Eressz!!-sírom -sajnálom! de már tudom hogy hülye voltam!! -hogy is bízhattam benned! -mert szeretsz! -majd kiheverem azt a szerelmet, amit irántad érzek!-és egyre megyek közelebb az úthoz, hogy menjek Móniékhoz. -Én... én nem akarom, hogy kiheverd!! azt akarom, hogy szeress!-és könnyes lesz Bill szeme -már nem tudok neked hinni Bill! (itt már az úton megyek) -A francba Luca!! (sír) SZERETLEK!!! (megállok az úton) -ez nem lehet.. -VIGYÁZZ!!!-rohan felém Bill, de már késő.. az út szélén kötöttem ki. az autós rendes volt mert fékezett, úgyhogy nem lett túl komoly bajom. -ez nem történhet meg! (sír) NEM!- ölel át Bill-Luca! Édesem.. -Bill?! Te vagy?-suttogom -Istenem! Jól vagy? -jobban lezsek, ha bocsánatot kérsz, amiért ezt tetted velem, és utánna megcsókolsz. -sajnálom! hülye voltam. már nem érdekel mibe fogadtam Tommal. Szeretlek! más nem kell. meg tudsz bocsájtani? -igen-és Bill megcsókol... A rajongók és a többi ember csak állt némán, mozdulatlan...           ...:::VÉGE:::... Remélem tetszett! Lucecita(14) voltam. E-mail címem: bill_und_lucy@hotmail.com Pusszi: Lucecita ;Đ                                                               Rendben!!               (szerki)

2006.07.23. 18:38

Edit vagyok a sitetesód!e-mail címem:dudu...@freemail.hu

2006.07.23. 14:02

Egy tökéletes napnak néztem elébe,mert a nyári szünet első napja volt és épp mentünk a barátnőimmel találkozni.Mentünk Mekibe és természetesen mint mindig a Tokio Hotel-ről áradoztunk.Lotti felvetette azt az ötletet,hogy menjünk el a Bécsi koncertre!              -Ááááá...ez hülyeség...anyuék úgyse engednének el minket!-kiáltottam fel. -És ha mégis?Én azért megkérdezem!-mondta Lotti. -Én is!-tette hozzá Evelin. -Ok.Akkor megpróbálkozom én is. Miko már mentem hazafele azon gondolkoztam,hogy hogy kérdezzem meg majd anyát,hogy mehetek e.Ígyi-úgyis nemet fog mondani...éreztem.Mikor haza értem anyu mosolyogva fogadott és azt mondta,hogy van egy meglepetése a  számomra a jó biziért.Nagyon kiváncsi lettem.Bejebb mentem.Anyu a kezembe nyomott 3 darab TH jegyet a bécsi koncira.Majd elállt a lélegzetem.Nem is tudtam megszólalni az örömtől.Megkérdeztem,hogy ki jön velem? -Hát szerinted?Lottival és Evelinnel! Átöleltem anyut és mondtam neki,h köszönöm.Aztán megnéztem,hogy mikor van a koncert.Jézusom...ez holnap után van!-mondtam magamban.Anyu még elmodott mindent,hogy hol fogunk megszálni meg ilyenek.Aztán felrohantam a szobámba és azonnal felhívtam Lottiékat.Megkérdeztem,hoogy ők ezt tudták e? -Igen...de alig bírtuk ki ,hogy ne mondjuk el.És képzeld tök jó...ma hajnalban indulunk! -WOW!Akkor sietek pakolni jó cuccokat Sziasztok! -Szia! Beraktam minden menő rucimat és azonnal lefeküdtem aludni,hogy ne legyek holnap fáradt.Nagyon hamar eltelt az este.Szerencsére.Hajnali 3-kor indultunk el.Az úton szinte egyfolytában Billről és Tomról beszéltünk.Én és Lotti voltunk Tom rajongók,Evelin pedig Bill rajongó volt.Mikor odaértünk reggel 7 óra volt.Elmentünk a nagynénimhez,akinél megszálltunk és apu otthagyott bennünket.Még egy kicsit lepihentünk,de délben elindultunk nézegetni.Nagyon hamar eltelt az idő.Már kellet indulni a koncertre,de Evelin még ott sminkelte magát. -Siess már Evi...el fogunk késni!!!-ordított rá Lotti -Jól van megyek már!! Odaértünk a nagy Stathalle-ba.Bementünk.Mind a 3-an vettünk TH-es sálat és pólót.Bementünk és leges legelőre fúrtuk magunkat.Elkezdődött a koncert.Először a Blog27 jött.Egy csómóan fújongtak...én nem,mert nekem semmi bajom nincs velük.Viszont Lotti!Ott ordibált,hogy "Le a Blog27-el!".Körübelül negyed óra múlva kezdődött csak el a TH.Mindenki sikongatott meg ordibált!Elérkezett a Schrei.Bill kutatott a tömegben  ,hogy kit hívjon fel.Végül megpillantotta Evelint.És intett neki,hogy  menjen fel.Evelin alig hidte el.Mikor vége lett a számnak Bill belesúgott Evelin fülébe. -A koncert után találkozzunk a hátsó bejáratnál!-és rákacsintott. Evelinnek már nem volt ideje,mert a biztonsági őr levette őt a színpadról.A koncert végén Evelin tökre be volt rezelve Billtől.Nem tudtuk mért.Mentünk a hátsó bejárathoz.EVelin lábai remegtek.Megpillantotta Billt.És megmerevedett.Bill odarohant hozzánk és mondta nekünk,hogy kövessük.Bementünk az öltözőjükbe.Ahogy Lottival megpillantottuk Tomot egymásra néztünk és megrohamoztuk.Megkérdezte,hogy szeretnénk e autogrammot.Mondtuk,hogy persze!Bill közben beszélgetett Evelinnel. -Elhívhatlak enni valahova?-kérdezte Bill. -Ha akarod.-felelt boldogan Evlin. -Rendben,akkor holnap gyertek át hozzánk!-és Bill leírta egy kis cetlire a hotel nevét,ahol épp voltak. Mi Tommal nagyon jól elbeszélgettünk.Megkérdezte,hogy nem e akarunk elmenni vele valahova?Mondtk egyszerre,hogy deeeeeeeeee!!!!!!!Aztán mennünk kellett,mert ők is mentek aludni.Másnap elindultunk megkeresni azt a hotel.Kicsit eltévedtünk..de a végén meglett!Bekopogtunk és Bill nyitott ajtót! -Szia édesem!-mondta Evelinnek! Evelin meg csak  bámult. -Minek szólítottál?-kérdezte. -Édesemnek...de ha nem teccik szólíthatlak drágámnak is...vagy aminek akarod! -Tökéletes lesz az édesem! -Rendben! Bementünk és Tom ott ült a fotelen. -Sziasztok!Már azt hittem sose értek ide!És az bizony kár lett volna! Leültünk enni és csoda volt,ugyanis Tom makaróniát volt szerencsénk megkóstolni!:)A kaja után Bill bevitte a szobájába Evelint és mi Tommal leültünk TV-t nézni.A szobájában Bill megcsókolta Evelint.Evelin az örömtől az egekig repült. -Akarsz velem járni?-kérdezte Bill -Nanááá!Hiszen ez volt a legnagyobb álmom!-ugrándozott Evelin. Mi kint jól elvoltunk.Tom egyszercsak átkarolt.Lotti  furcsán nézett.Én meg Tomra néztem.Aranyosan mosolygott rám.:)És adott egy puszit az arcomra.Lotti irigyen nézett.Tom egyre közelebb ült hozzám.Még este 8-kor is náluk voltunk.Lotti undokoskodott és duzzogott.Egy tök rémisztő filmet néztünk.Az egyik résznél nagyon megijedtem. -Ha félsz bújj hozzám nyugodtan...én megvédelek!-mondta aranyosan Tom. Ráraktam a fejem a vállára.Elaludtunk.Mikor Billék kijöttek megláttak minket,ahogy egymást átkarolva alszunk.De Lottit nem látták.Elment.Evelin felkeltett. -Emma...Emma!Hol van Lotti? -Foggalmam sincs...az előbb még itt ült melettünk! -Látom ti is össze jöttetek!-kacsintott Bill Tomra. -Jaja...még jó! Elindultunk megkeresni Lotti.Mind a ketten kézenfogva mentünk a párunkal.Naon jó volt.Legelőször Móninál néztük meg...szerencsére ott volt. -Van kedvetek még elmenni valahova?-kérdezte Bill -Hát...eléggé álmosak vagyunk!-felelt  Evelin. -Én nem!Én alidtam Tommal!-kiáltotam fel. -Akkor mi elmehetnénk valahova baby!-mondta Tom. -OK! -Én elmegyek aludni...Sziasztok!-ment el Evelin. -Héééé!ÉS jó éjt puszit nem kapok?-kérdezte Bill. -Upsz...Bocsi!-és Evelin odament Billhez és lesmárolta.Aztán ellmentek mind2-en.Kettesben maradtunk Tommal a sötétségben. -Követnni kéne a példájukat nem gondolod?-kérdezte. -A smárolásra gondolsz? -Aha!!!!!!!!! Mélyen belenéztünk egymás szemébe és Tom lassan és óvatosan felém hajolt és gyengéden megcsókolt. -Jól csókolsz.-mondta -Köszi...te is!És a piercinged egyáltalán nem is zavar! Erre Tom elnevette magát.és megint lesmárolt.Egész este együtt voltunk,mikor hirtelen eszembe jutott Lotti. -Jajj Tom!Nekem mennem kell! -Mért? -Lotti...tudod... -Jaaaaaa!Renddben.de holnap találkozzunk itt a nagy fánál. -Rendben!-és lesmároltam és rohantam haza.   Evelin a fotelba ült. -Mi van Lottival?-kérdeztem aggódva -Semmi...bezárkózott a szobájába és nem szól semmit. -Megpróbálom valahogy kiengesztelni.-mondtam -Már próbáltam ...nem fog menni...tök fölös... -Holnapra biztos megbénkél,hiszen már 7 éve a legjobb barátnők vagyunk! De nagyot tévedtem.Lotti ki se jött reggelizni,csak amikor elmentünk Tomékhoz.Csókkal köszöntöttük egtymást. -Na...ma mit akartok csinálni?-kérdezte Bill. -Nem tudom...nekem mind1...Amit ti...-mondtam. -Rendben...nekünk nemsokára el  kell mennünk beszélni a menedzserrel.Úgy gondoltuk jöttök velünk és utána...utána...csak a tietek a Kaulitz ikrek-kacsintott ránk Bill. -Hééééé!Bill!Te csak Eveliné leszel!!!!!!-kiabált fel nevetve Tom. -Te meg csak az enyém Tom!-mondtam én is nevetve. Elmentük a menedzserhez.Tök jó fej volt.Kérdezgetett,hogy kik vagyunk éshogy mi vagyunk e az új csajaik meg ilyenek.Nem sok ideig tartott...kb 20 percig,amíg ott voltunk.Utána mentünk Tomékhoz. -Mit szeretnétek hallgatni?-kérdezte Tom? -Titeket!-kiabáltunk fel Evelinnel. -Jajj neeee!!Lécci neee!!!-könyörgött Bill -Jajj deeee!!Lécci deee!!!-könyörgött Evelin -Na jó...de csak a ti kedvetekért.-egyezett bele Bill Tök jó volt,mert nekik ilyen extra szuperr hi-fi-jük volt!Aztán nem bírtuk tovább.Már a Schrei számnál elkeztünk énekelni.Végis énekeltük az összes számot. -Tök jó a hangotok! -Köszi! Egész nap együtt voltunk és smároltunk meg inden;)Este mindenki a pasijánál aludt és Lotti már nem naon érdekelt minket,mert tudtuk végülis,hogy már soha nem fog hozzánk szólni.Reggel csak egy papírka várt minket az asztalon ezzel az irattal:                          Jó reggelt édesek! Elmentünk beszélni a menedzserrel,mert támadt egy tök jó ötletünk!Nemsokára haza érünk!Sietünk hozzátok!                    Sok puszi:Tom&Bill   Körübelül 12 órára haza is értek a fiúk. -Mi az  a jó ötletetek?-kérdeztük -Reméljük,hogy nektek is tecceni fog,mert ha nem egy kicsi bajban leszünk.-fintorgott Bill. -Nos...Kirúgtuk a Blog27-et és beraktunk titeket előzenekarunknak,mert hallottuk tegnap,hogy milyen jól énekeltek!-folytatta Tom. Mi meg csak ámultunk,bámultunk.Egy percre meg is merevedtünk.:) -Lányok!Na hogy tetszik az ötlet? -Nekem nagyon!-kiáltottam fel. -Nekem is...de mi lesz a nevünk,meg milyen zenét játszunk majd és milyen lesz a stílusunk? -Mindenre a válasz: amit akartok.-válaszolt Bill -WOW!Hát ez tök jó!-kiáltottam fel! Elkezdtünk gondolkni a nevünnkön meg mindenen.Arra jutottunk,hogy rockot fogunk játszani...persze nem olyan keményet...sőt inkább pop/rock-ot.A stílusunkat olyanra szerettük volna csinálni,mint amilyené a Blog27-é volt.Azért sajnáltuk Tolát és Alát...főleg én,mert én szerettem őket végülis és mondtam Tomnak,hogy ha majd tud hozzon majd össze egy talit velük nekünk.Mondta,hogy majd megpróbálja.A nevünkön agyaltunk a legtöbbet.Nem tudtok mohez kössük.Nem akartunk számot bele tenni,mert nem akartuk lemásolni a Blog27-et.Gondoltuk legyen benne a Rock szó.Aztán meg mondjuk Dolls.Így lett a nevünk Rock Dolls.Persze a Dolls nagyából Tom ötlete volt:P:)Aláírtuk a szerződést.Az első koncertünk 1 hónap múlva lesz,de addigra kellenek dalok,fotózás...stb.Végülis a dalok hamar meglettek,mert Bill írta őket és naon jók lettek!A fotózás is könnyen ment.A stílusunk meg nagyon király volt!Csuklópántok,lógó nadrág,kicsit nagy póló...kb,mint Tom :DAzán eljött az első koncert ideje.Eléggé be voltunk tojva.Lotti már visszament Magyarországra.Elkezdődöt a mi számunk és felrohantun a színpadra.Először mindenki nézett minket és hallgatta a hangunkat,hogy milyen.Ilyen üvöltözéseket hallottunk,hogy ez sokkal jobb,mint a Blog27,de persze volt fújoló is.A közepe felé már tökre belejöttünk.És már egyáltalán nem féltünk.Élveztük naon!Mikor vége lett jöttek a srácok...ők csúcs szuperek voltak!Amíg ők voltak mi pihentünk és hallgattuk őket.Aztán jött az autogramm osztás.Tőlünk is kértek egy csomóan és kérdezgettek,hogy mi az MSN címünk,meg járunk e Tomékkal...persze azt mondtuk,hogy nem...nem akartuk,hogy nagy botrány legyen rögtön.Az autogramm osztás után tökre ki voltunk.Mikor mentün k "haza" én elaludtam Tom ölében.Aztán mikor végre "haza" értünk bedőltem az ágyba és fel se keltem reggel 12-ig. -Na felkelt az én kis hétalvóm!-mosolygott Tom és adott egy reggeli csókot.-Ezt meg kell szoknod édesem,mert ez mindig így lesz,ha koncertünk van! -Majd megszokom...remélem.Evelin még alszik?-kérdeztem -Dehogy!Ő már legalább 2 órája boldogítja Bill-t...Már én is kezdtem lelki beteg lenni.-mondta tök cuki kis kutya szemekkel. -Jaj!Ne haragudj!Most bepótoljuk azt a 2 órát megígérem...csak mondjuk előbb had egyek...aztán pedig had fürödek le! -Rendben,de siess! -OK. Elmentem kajolni.Tom fincsi reggelit készített nekem.Gofrit.Aztán mentem fürcsizni.Mikor már kijöttem a zuhi alól ,akkor vettem észre,hogy nem hoztam be a pólóm.Most mi t tegyek?Jézus!Nincs más választás. -Tom!!!!!Tom!!!!!Behoznád nekem a pólóm,mert kint felejtettem!!!! -Persze!!!!!Ezer örömmel!!!!-örvendezett Tom. És  benyitott...én persze próbáltam magam takargatni,de ő meg nem akarta odaadnia pólót.Aztán eldobta átölelt és megcsókolt.Én is átkaroltam a nyakát és csókoltam.Aztán megkérdezte,h akarom-e. -Hát...nem lennék hozzá még túl fiatal? -...Nem tudom...de az nem baj!Bár én nem akarlak siettetni. -Hát...rendben...végülis 14 vagyok már! És megtörtént.Csodálatos volt!Életem legjobb 1 órája  volt...vagy több idő volt???:D -Nah...ezzel most bepótoltuk a 2 órát!-kacsintott rám Tom. -Ja!Az biztos! Aztán felöltöztünk és kimentünk.Evelinék ott TV-ztek.Leültünk melléjük..Mikor vége lett a filmnek nagyon unatkoztunk. -Nem csinálunk valamit?-kérdeztem -De!Nekem van is egy ötletem!Csak ide kell hívni Gustavékat is!-mondta Evelin. -Semmi gond édesem!-pattant fel Bill a telefonjáért. Pár perc múlva Gustav és Georg már meg is jött. -Na mi a nagy ötleted?-kérdeztem -Üvegezés! -De ahoz kellene még lány nem?-kérdeztem. -Nem feltétlen! És elkezdtünk üvegezni.Én Bill és Tom között ültem.Billnek tök jó illata volt!És kicsit közelebb mentem hozzá.És ezt ő is észrevette.Elkezdett rám mosolyogni.Én is rá.Ezt Georg meglátta és pont neki kelett feladatot mondania Billnek. -Asszem kitaláltam!Bill...smárold le Emmát!-mondta Georg. -MI?-kiabáltuk mind a négyen. -Smárold le Emmát! -Georg ezért még megfizetsz!-fenyegette Bill. Aztán fölémhajolt és lesmárolt.Nagyon élveztük és kicsit el is húzódott.Tom és Evelin már ott morogtak.De mi nem hagytuk abba.Nagyon élveztük és először éreztem úgy,hogy nem Tom szívem választotja.De Tom megzavart minket és elhúzott engem Billtől. -Jól van mostmár elég...megvolt a smaci...mehetünk tovább...Emma te pörgetsz...-mondta kissé szomorúan és morcin Tom. A játékban ezután már nem volt semmi "durva".Utána Tom elhívott beszélni. -Mi volt ez?-kérdezte -Mi?-kédeztem. -Úgy élvezted a smárolást Billel,hogy ennyire még velem se szoktad élvezni! -Honnan tudod? -Érzem... -Ugyanmár Tom!Ennyire te sem lehetsz kicsinyes!Én téged szeretlek...-és it kicsit megcsuklott a hangom. -Nekem nem úgy tűnik... -Sajnálom!-és ott hagytam. Tom elment egy nagy sétára Evelin meg elment új cipőt venni,mert a mostanija elszakadt.Gustavék pedig haza mentek,ami azt jelentette,hogy kettesben maradtunk Billel.Leültünk a fotelba. -Jól csókolsz.-szólt hozzám. -Köszi...te is! -Köszi...Én nagyon élveztem...te? -Én is... -Nem akarod megismételni? -De Bill!Én Tommal te pedig Evelinnel jársz!Tudod,hogy nem lehet! -Tőlem nem tudnák meg!Ígérem! -Hát..tudod most először éreztem,hogy nem Tom szívem választotja... -Én is ilyesmit éreztem Evelinnel kapcsolatban. -Huhh...Ezek szerint egymásba szerettünk! -Hát nagyon úgy tűnik.-mosolygott és aztán lesmárolt. Jó sokáig smároltunk.És iszonyatosan élveztük.Bill sokkal lágyabban smárolt,mint Tom.Sokkal jobban.Aztán abbahagytuk,nehogy valaki meglásson minket. -És akkor most mi lesz?-kérdezte Bill. -Hát nem tudom...Tom és Evelin nagyon ki lennének,ha megtudnák,viszont én szeretlek. -Én is.És érted otthagyom Evelint!De hagyd ott te is Tomot! -Én...én nem is tudom...félek,hogy utána Evelin már gyűlölne...mint Lotti. -Ne aggódj!Majd én meletted leszek!-és átölelt. Majd hazajött Evelin.Bill rögtön leült vele beszélni és 5 perc múlva Evelin sírva jött ki.Mentem hozzá rögtön vigasztalni. -Ezt nem hiszem el!!!!Kidobott!!!MÉRT????-bőgött Evelin. -Nem tudom...De ne aggódj nem lesz semmi baj! Aznap este én aludtam Evelinnel,hogy vígasztaljam.De nem ment valami sikeresen.:SÉs közben azon is gondolkoztam,hogy most én nekem kell jöjjek.Ejtenem kell Tomot.De nagyon féltem.Másnap reggel egy lágy csók ébresztett...azt hittem Bill az,de tévedtem.Tom volt. -Jó reggelt édesem! -Tom!Mennyi az idő? -4 óra. -Hajnali 4??Minek keltettél fel? -Hogy mutassak neked valami csodálatos dolgot.Bár koránt semmi annyira csodálatos,mint te,de remélem tecceni fog. És kivitt a tetőre.Megnéztük a napfelkeltét. -Tom ez tényleg gyönyörű! -Az.De te méggyönyörűbb vagy! -Köszi. Mikor indultam volna vissza a házba megállított. -Még nincs vége.Még van számodra valamim!-és elővett egy gyűrűsdobozt és letérdelt elém. -Emma...Ezt a gyűrűt csak akkor kaphatod meg,ha hozzámjösz! Erre alog kaptam levegőt. -Jézusom Tom!!!!Ez nagyon drága lehetett!Igazán nem kelett volna! -De kelett,mert szeretlek és annyira,hogy készánállok rá,hogy veled élljem le  az életem! Erre megcsókoltam és azt mondtam,hogy nagyon aranyos,de még egy cseppet fiatal vagyok a házassághoz. -Ez csak elgyezési gyűrű.Ez azt jelenti,hogy énmár megkértelek...ez a gyűrű mostantól összeköt minket. -Tom!!!-és a nyakába ugrottam.Valamiért ismét azt éreztem,hogy Tom a szvem választotja.Vissza menbtünk a házba.Mindketten nagyon boldogok voltunk.Leültünk reggelizni és már Billék is ott voltak. -Na mi az?Mért vagytok ilyen boldogok?-kérdezte Bill -Megkértem Emma kezét!-virult Tom Erre Bill majdnem megfulladt és elkezdett köhögni. -Micsoda????????????? -Jól halottad ...megkértem a kezét. -Dehát nem vagytok ti még fiatalok az esküvőhöz? -Ez csak eljegyzési gyűrű.-mondtam. Bill meg úgy nézett rám,mindta eddig is vele jártam volna és most hirtelen Tomhoz mentem volna hozzá.Bill felállt az asztaltól és bement a szobájába az ajtót becsapva. -Ennek meg mi baja?-kérdezte Tom. -Nem tudom.-mondtam. -Elmegyek megkérdezem. -De ne csalj meg!!!!!  -SOHA! Bementem.Bill ott ült az ágyon és könyezett.A fejét fogta. -Mért csináltad ezt?-kérdezte -Sajnálom...én nem tudtam,hogy ez lesz.De attól még téged is szeretlek! -Persze!Azért mész hozzá majd Tomhoz. -Ugyan Bill!Te vagy a világon a 2.legjobb pasi...Azért az jóó! -De nem az első... Erre adtam neki egy puszités vissza mentem Tomékhoz.Mondtam Evelinnek,hogy szerintem menjen be hozzá...ráférne Billre egy kis vígasztalás.Evelin meg persze bement hozzá,mert még mindig szerette. Mentem vissza Tomhoz.Leültem mellé és megfogtam a kezét. -Tom.Tudod,hogy nagyon szeretlek,de... -De?? -De nem mehetek  hozzád és azt se szeretném,hogy eljegyezz. -...De...az előbb még tökre örültél....mért??? -Mert én mást szeretek...persze téged is de valakit egy kicsit jobban. -Kit?Várj!Ne mondd meg!Csak nem Billt? -De...-és lenéztem szomin a földre. -Tudtam...Éreztem! -Én nagyon sajnálom! -Én jobban hidd el...-és Tom elment. Én ott maradtam és elkezdem könnyezni.Néhány perc múlva már sírtam.Billék ezt meghallották és kijöttek hozzám. -Mi a baj Emma?-kérdezte Evelin és letérdelt elém -Szakítottam Tommal...-sírtam Bill furcsán,de boldogan nézett rám,mintha azt mondta  volna,hogy köszönöm! -Dehát mért?-kérdezte Evi. -Mert mást szeretek...és kérlek ne haragudj rám! -Mért haragudnék???-kérdezte -Mert akit szeretek....az Bill Erre Evelinben megállt a vér és csak nézett,de nem szólt semmit. -Én borzasztóan sajnálom! -Akkor Bill miattad szakított veleM? -Igen....-mondta Bill. -Hát...jó....most elmegyk és felfogom ezt a dolgot...kérlek bocsássatok meg! És Evelin elment.Bill leült mellém és megölelt. -Emma!Szeretlek!És mindent megtennék érted!És köszönöm,hogy szakítottál értem Tommal!  -Hát...nem volt könnyű,de rájöttem,hogy téged szeretlek!És én azzal akarok lenni,akit szeretek! Bill megölelt és megcsókolt.Eltelt 7 év.Bill megkérte a kezem.Én igen-t mondtam.Tom talált magának egy másik lányt és vele boldogan élt,már 2 gyerekkel a nyakán.:DEvelinnel a legjobb barátnők maradtunk és ő is talált magának mást.Lotti...Lotti is kibékült velünk,de ő neki nem kell egy pasi se,ahogy ő mondaná:)Billel 2 évvel később lett egy kislányunk.Tomnak mellesleg ikrei lettek:)Így építgettük továbbb a családfát és a végére mindenki boldog lett:D Happy End!                                                              Rendben!!!                (szerki)

2006.07.19. 18:32

Mindenkinek sok szerencsét!!! Bogcsa

[24-5] [4-1]