1.helyezett: Sára és Zsófy
( saca09@freemail.hu )
Nyereményük:
- 1db TH-s toll
- 1db TH-s nagy méretű kitűző
- 1db TH-s kis méretű kitűző
A történetük:
Ez a történet úgy kezdődött, hogy a tesóm és én indultunk egy versenyen, aminek a fődíja egy 2 évre szóló ösztöndíj volt egy németországi kisvárosba, Magdeburgba. Nagyon izgultunk a megmérettetés napján, bár eléggé magabiztosak voltunk magunkban, mert nagyon jól beszéltük a német nyelvet. Tartottak egy rövid beszédet a feladatok megoldása előtt, amiben elmondták, hogy a nyertes pár együtt fog utazni, majd bejelentették, hogy a kitöltött feladatlapok leadása után hazamehetünk, de a 6 órakor kezdődő eredményhirdetésre menjünk vissza.
A házunkban 5 órakor:
-Zsófi! Nem kéne elkezdeni készülődni?
-Miért is?- tesóm.
-Át kéne vennünk az ösztöndíjunkat!- én (kicsit se egoistán J)
-Jaaa… Tudom már. De miért vagy olyan biztos a győzelmünkben?
-Na! Hát most miért ne?
-Oké-oké inkább hagyjuk. Megyek öltözni…
Fél 6-kor sikerült is elindulnunk. Még épp időben ahhoz, hogy ne maradjunk le semmiről. Mikor megérkeztünk, találtunk két helyet egymás mellett viszonylag elöl. Már csak néhány perc volt az első 3 helyezett kihirdetéséig…
És a tanár elkezdte mondókáját:
-A 3. páros: … Nyereményük egy hosszú hétvége a Balatonnál.
-A 2. páros: … Nyereményük egy 1 hetes londoni városnézés idegenvezetővel.
Ezekben a percekben már nagyon izgultunk, mert mindketten éreztünk, hogy van esélyünk a nyerésre…
Minden résztvevő kíváncsian várta az eredményt. És Igen!!! A mi nevünket mondták ki utoljára! Felugrottunk, összecsaptuk a tenyerünket, és egyszerre kiáltottuk:
-Nyertünk!!!- átvettük a díjunkat, gratuláltak nekünk és mindenki mehetett haza.
Mivel a repülőgépünk másnap hajnalban 5-kor indul, rögtön elkezdtünk bepakolni…
Egyszerre léptünk ki szobáinkból és egyfolytában vigyorogtunk, mert még nem hittük el teljesen, hogy ez velünk történik… (Most biztos azt gondoljátok, hogy a szüleinkről teljesen megfeledkeztünk, de NEM! Éppen Franciaországban vannak üzleti úton. Tehát őket csak gyorsan felhívtuk, hogy azért tudják mi a helyzet.)
Fél órával az indulás előtt, de már a reptéren:
-Kíváncsi vagyok a fogadó családunkra! Meg a németországi életre!- mondta Zsófi.
-De ez csak egy kisváros!- válaszoltam.
-Jó, de akkor is Németország!
Mielőtt még komolyabb vitába kezdtünk volna, megszólalt a hangosbemondó:
-Kérjük kedves Utasainkat, hogy foglalják el helyüket a 10 perc múlva induló magdeburgi gépen!
-Hú, ennyit beszélgettünk (Khmm vitáztunk) volna?- kérdeztem.
-Hát úgy tűnik, de gyere, induljunk, nehogy már lekéssük a járatot!- tehát elindultunk…
A gépen…
Mivel éjszaka nem sokat aludtunk a nagy izgalom miatt, egy kis nézelődés után rögtön elaludtunk. Arra keltem fel, hogy a hangosbemondó ismét megszólalt:
-Kérjük kedves Utasainkat, hogy kapcsolják be a biztonsági övüket, mert leszállunk!
Láttam, hogy Zsófi még alszik, ezért megpróbáltam felébreszteni. Kivételesen sikerült… J
Mikor lekászálódtunk a repülőről, és összeszedtük a csomagjainkat, elkezdtük keresni azt a házaspárt, aki fogad minket. Nem volt nehéz feladatunk, rögtön megláttunk egy nőt, aki hevesen integetett egy táblával, amin a mi nevünk állt. A mellette álló férfi a férje lehetett. Odamentünk hozzájuk és kiderült, hogy a nevük Rita és David Künstler. Nagyon szimpatikusak és fiatalosak voltak. Az autóban is sokat beszélgettünk, bár elég gyorsan „hazaértünk”. Mikor megláttuk a szobánkat leesett az állunk (tehát visszapakoltuk a helyére).
Mivel még korán volt (naggyon) és fáradtak voltunk, lefeküdtünk aludni. Valami mormogó hangra ébredtem. Kiderült, hogy a hasam volt…J Lementem a konyhába, belenéztem a hűtőbe, de semmi kedvemre valót nem találtam (pedig nem vagyok válogatós). A hűtőn találtam egy cetlit, hogy Rita és David elmentek dolgozni és későn jönnek. Úgy döntöttem, keresek egy pizzériát és közben körülnézek. Mivel Zsófi még aludt kénytelen voltam egyedül menni.
2. RÉSZ
Az utcán már hazafelé:
A kezem tele volt szatyrokkal (na jó, nem csak kaját vettemJ) mikor azt éreztem, hogy valakik fellöknek. Utána már csak azt láttam, hogy egy csoportba rengeteg sikítozó lány tömörül. Ez engem nem nagyon érdekelt, nem tudtam mi bajuk van, ezért felálltam és mentem tovább. Már vagy 3 perce sétáltam, mikor valaki a vállamra tette a kezét. Megfordultam, és egy gyönyörű barna szempárral találtam szembe magam. Rögtön beleszerettem, bár még azt se tudtam, kihez tartoznak. Éppen köszönni akartam, de rögtön elkezdte a magyarázkodást:
-Bocs az előbbiért, láttam, hogy fellöktek a lányok, de a rajongók már csak ilyenek…-mondta.
-Rajongók???- én értetlenkedve.
-Persze! Várjunk csak, Te nem ismered a Tokio Hotelt?
-Hát nem igazán.
-Oké, akkor kezdjük előröl: Szia, Bill Kaulitz vagyok a TH énekese.
Ezen nagyot nevettem és én is bemutatkoztam. Sokáig beszélgettünk, és hazakísért, majd kiderült, hogy egy utcával lakik csak arrébb.
Mikor beértem a házba, Zsófi rögtön letámadott, hogy hol voltam (hát igen, elfelejtettem neki üzenetet hagyni):
-Hol voltál egész nap?!- kérdezte idegesen tesóm.
-Hey hugi nyugi! (pedig ő az idősebbJ) Csak kajáért voltam… ééés közben megismerkedtem egy sráccal, aki mellesleg nagyon helyes- magyaráztam.
Zsófi rögtön hangnemet váltott és úgy folytatta:
-És van testvére?- kezdte a kérdés áradatot.
-Arról nem beszélgettünk- és hősiesen álltam a további kérdések ostromát. Az utolsó kérdés az volt, hogy nincs-e kedvem vele is szétnézni, de azt mondtam, hogy nekem mára elég volt a sétából és a térdem is fáj még az eséstől.
-Oké, akkor egyedül megyek!- mondta és elindult. Én pedig elkezdtem nézni a Pindúr Pandúrokat.J
Zsófinál (az ő szemszögéből):
Na, hol is kezdjem? Á ez a bolt pont jó lesz- gondoltam. Kiválasztottam 3 tök cool felsőt és beálltam a pénztár sorába. Sokan várakoztak előttem, de végre én következtem VOLNA, amikor valaki befurakodott elém.
-Mit képzelsz magadról? Ki vagy te, hogy csak így befurakodsz mások elé?- kérdeztem mérgesen. Megfordult és lazán ennyit mondott:
-Tom vagyok.
-Igen. ÉS???- én továbbra is dühösen (bár amikor megfordult, ez a düh kicsit enyhültJ).
-Te nem ismered a TH-t?
-Hogy micsodát?- én most már bambulva.
-Hát a Tokio Hotelt. Én a gitárosa vagyok, Tom Kaulitz. Valahonnan ismerős volt ez a név… Tokio Hotel… Kaulitz… TH… megvan Bill!
-Honnan ismered Billt, ha nem ismered a TH-t?
-Hát az úgy volt… kezdtem el húgom sztoriját. Persze ekkor már a parkban sétáltunk.
-Igen, mesélt valami lányról Bill, csak nem emlékszem a nevére. Ő a tesód?
-Bizony. Méghozzá az iker tesóm! Mire ezt kimondtam már a házunk előtt álltunk és telefonszámot cseréltünk. Megbeszéltük, hogy holnap hív és négyen elmegyünk valahova, és megmutatják a várost. Mire felértem a szobába, Sára már félálomban volt, de arra még volt ereje, hogy megkérdezze:
-Kivel beszélgettél?
-Nem fogod elhinni!
-Na! Mondjad már!- kíváncsiskodott…
-A pasid bátyjával!
-Az jó! Várjunk csak, van pasim?
-Bill Kaulitz. Rémlik valami?
-Ja! De ő (még) nem a pasim. Szóval a bátyjával… És milyen? Mikor épp válaszolni akartam, már csak a szuszogását hallottam. Gyorsan letusoltam és én is követtem a példáját. Zzz…
3.RÉSZ
Másnap reggel a telefonom csörgésére ébredtem:
-Halló?- szóltam bele álmosan.
-Szia Cica! Tom vagyok. 1 óra múlva ott vagyunk értetek! Oké?
-Óh, már Cica? Amúgy oké! Hova megyünk?
-Miért talán zavar, ha így hívlak? A program legyen meglepi!
-Ööö… NEM!- mondtam és hallottam, hogy nevet.
-Akkor megyünk. Szia!
Rögtön rohantam Sárához, mert tudtam, mennyi időre van szükségünk a készülődéshez…
-ÉBRESZTŐ!- kiáltottam, majd lehúztam húgomról a takarót.
-Mi? Hol? Ki vagyok?- kérdezte, de aztán hirtelen megvilágosodott.J
-Nos, az a helyzet, hogy a fiúk 1 óra múlva itt vannak értünk, tehát ÖLTÖZKÖDÉS!- erre rögtön kipattant az ágyból és a szekrény felé rohant. Válogatás közben elmeséltem mi olt tegnap, hogy azért képben legyen. Mivel nem tartozunk a Pláza Macseszok Klubjába, csak simán farmert, pólót és tornacsukát húztunk. Épp befejeztük a hajunkat és a sminkünket (nem vittük túlzásba a fent említett okok miattJ), mikor csengettek. Sára ért le hamarabb és kinyitotta ajtót. Természetesen az ikrek álltak ott. Tom elég rendesen végigmérte tesómat, de ekkor én is odaértem:
-SZIA Tom!-én kicsit ál durcisan. Rögtön máshova nézett (rámJ) és elpirulva ennyit mondott:
-Szia…- megfogtam a kezét, hogy ne vegye komolyan az előbbi mondatomat, mire rögtön virult a feje… Ha Bill nem szól közbe ott állunk még 1 évig:
-Na, akkor megyünk vagy megyünk?
-Megyünk!- mi ketten egyszerre. Bill kinyújtotta a kezét, Sára pedig megfogta. Így kéz a kézben indultunk el a…:
-Fiúk, hova is megyünk?- kérdeztem.
-Arra gondoltunk, hogy megmutatjuk a kedvenc helyeinket, aztán beülünk valahova kajálni.
-Oké!- vágtuk rá ismét egyszerre (hát igen ikrek vagyunkJ). Lelkesedésünket látva a fiúk átöleltek minket.
A nap végén:
Teljesen kifáradtunk az egész napos gyaloglástól, ezért leültünk a fűbe, hogy megnézzük a naplementét. Ez a pillanat tök romantikus volt (ezt az ikrek is érezték), így belefért az ELSŐ CSÓK…
Így visszatekintve, unokáinknak mesélve, jó érzés visszagondolni a szép emlékekre és az első találkozásra… akármilyen fura is legyen az…J
Mindketten úgy érezzük jól döntöttünk, mikor a 2 év letelte után is itt maradtunk. A szüleink utánunk jöttek és ők is ideköltöztek, mondván, hogy mennyi itt a lehetőség. Tehát, mint a mesében, boldogan élünk, amíg meg nem halunk…
VÉGE
2.helyezett:Nudli
( nudli90@citromail.hu )
Nyereménye:
A története:
Szerelem, szenvedély, árulás, Tom...
A lány a konyhapulton ült, kezében egy bögre gőzölgő csokoládé. Üveges szemekkel nézte a napfelkeltét. Néha bele-bele kortyolt egyet a csokiba és nagyokat nyelt. Egyszer csak egy könnycsepp emelkedett ki szeméből. Lassan csordult végig az arcán. Az állánál megállt és időzött egy kicsit, majd lassan lehullott. A fejében gondolatok kavarogtak, emlékek az elmúlt éjszakáról. Tudta, hogy mit tett, tagadni sem próbálta. Beismerte önmagának is. Tudta, hogy nem foghatja az italra, hisz nem volt részeg, csak épp egy picit ivott. Tudta, hogy be kell majd vallania. De hogy is csinálja?
Mondja el barátjának részletesen a történteket? Mesélje el, hogy kivel és hol? Tudta, hogy ezek is elég nehezen fognak menni, nemhogy az, hogy a miértre is választ adjon.
Próbált mentséget keresni magának. Visszaemlékezett minden apró kis részletre. Nem kellett nagyon erőlködnie mert minden egyből bevillant.
Emlékezett a táncra, a zenére, az emberekre, emlékezett arra, hogy mit ivott és arra is, hogy mennyit. Tényleg minden eszébe jutott. Azt kívánta, hogy bárcsak elfelejtené.
Kicsit megállt. Tulajdonképpen miért is szeretné elfelejteni? Hisz neki nagyon jó volt. Bár tudta, hogy fájdalmat okoz vele, és tudta, hogy nem helyes az mit tesz, ráadásképp bűntudatot is érzett, mégis élvezte minden egyes pillanatát. Élvezte a szenvedélyességet és élvezte az, hogy átadhatja magát a szinte állatias ösztöneinek. Akkor az egész nagyon csodálatosnak tűnt, de most már inkább undorítónak érzi az egészet. Undorodik magától.
Érzései nagyon ellentétesek.
Töpreng, lepörgeti az egészet magában, hátha talál valami kapaszkodót.
Látja magát ahogy, ledönt egy tequilát, aztán beleveti magát a tömegbe és táncol. Látja, magát a buli közepén. Még mindig hallja a fejében a zenét, érzi tagjaiban a lüktetését. Látja Tomot is, aki kezdetben kissé punnyadt de pár pohár után ő is belendül. A következő kép a konyha, italért indult... Tom is jött utána. Beszélgettek, arra nem igazán emlékszik, hogy miről mert az egész csak körítésként szolgált.
Most minden egyes pillanatot úgy néz mintha egy film pörögne előtte. Látja ahogy megfordul, nekimegy Tomnak, majd egymásnak esnek. Még mindig érzi a fiú csókjait a nyakán, keze lány érintését a csípőjén. Érzi ahogy felhuppan a pultra. Még mindig beleborsódzik az egész teste, elég csak rá gondolnia. Ajka még megőrizte a srác ajkának édes ízét.
Minden pillanatot megőrzött magában. Azt is ahogy lágyan belekarmolt a fiú hátába, azt a pillanatot is amikor Tom beléhatolt. Minden kis lökést érzett. Akkor az egész nagyon tökéletesnek tűnt. Tökéletesnek tűnt, hogy két szerető nem törődve semmivel egymásé lesz. Az egész izgalmas és új volt. Billel soha nem élte át ugyanazt az érzést. Vele mindig ugyanolyan volt a szex. Persze vele is élvezte, de Tom most valami újat adott neki, olyan gyönyört amit még sohasem élt át. Azt akarta, hogy a pillanat örökké tartson.
Nagyon tüzesek voltak mindketten. Testükről patakokban csorgott a víz. Egyszerre érték el a beteljesülést. Testük megfeszült. Egyikük sem adott ki hangot. Tudták, hogy a másik szobában a zene annyira hangos, hogy úgysem hallanák meg őket, mégsem tették, ettől még bensőségesebb lett az egész. A fiú a lány, a lány a fiú vállára hajtotta a fejét. Tom rasztái ráhulltak a lányra. Nagyon simogató érzés volt. Ziháltak. Miután végeztek a lány a srác szemébe pillantott.
Bill és Tom között irtózatos különbség volt, nemcsak temperamentumban, hanem minden másban is. De a szemük, a szemük az egyforma volt. Ahogy a lány belepillantott a fiú még mindig vágytól parázsló szemébe, barátjára gondolt. Szemében könny gyűlt, de nem sírta el magát mégsem. Tom meg akarta csókolni de ő elhajolt.
-Ezt most nem lett volna szabad…
Mást nem mondott, felkapta a ruháit és kiment az ajtón. A verandán aludt a hintaágyban. Nem észlelt semmit, csak meredten bámult előre. Le sem hunyta a szemeit, olyan volt mint egy élő halott. Néhány könnycsepp legördült az arcán…
A felkelő nyári nap sugarai cirógatták, és keltették ki a hintaágyból. Erőtlennek érezte magát. Bement a házba, és csinált magának egy bögre csokit.
Leforgott az egész tegnap este előtte, de így visszaemlékezve sem talált semmiféle mentséget magának.
Amíg gondolkozott valaki belépett a konyhába. Ő nem hallotta, túlságosan belemerült a gondolataiba.
Az a valaki egy lágy csókot lehelt a nyakára. Erre felriadt. Megfordult. Bill állt mögötte.
-Milyen volt a buli?- kérdezte.
A lány nem felelt csak hozzábújt.
-Biztos jó, nagy adj egy csókot!
De a lányt nem vitte rá a lélek.
-Mi a baj?
-El kell mondanom valamit… Tegnap este, én egy fiúval voltam…
-Egy fiúval?
-Igen, és lefeküdtem vele
Bill lerogyott egy székre. Érezte, ahogy szívét elönti a fájdalom.
-És… - megsebzetten tekintett a lányra
-Ne kérdezd, hogy miért mert fogalmam sincs. Nem, nem voltam sem részeg sem semmi más, csak megtörtént. Úgyhogy most el is megyek.
Azzal hátat fordított és elindult az ajtó felé. Közben Tom is hazaérkezett. Ahogy egymásra néztek mindketten újraélték az elmúlt éjszakát. Az idő megállt körülöttük. Úgy érezték hosszú percek, órák telnek el. Csak nézték egymást és újra arra a felejthetetlen érzésre vágytak amit tegnap adtak egymásnak. Más világban jártak, de Bill elgyengült hangja visszarántotta őket a valóságba.
-El kell mondanod ki volt az!
Pillantásuk egyszerre hideggé vált. Tudták, kettejük viszonyának örök homályba kell vesznie.
3.helyezett: Reni
( jrencike@citromail.hu )
Nyereménye:
A története:
A családommal, minden nyáron elmegyünk egy Közép-Európai felfedező körútra! Első utunk a csodás Svájcba vezetett. Vakító napsütés, lankás hegyek melyek tetején apró fehér sapkák mutogatták magukat. Apa, nézd! -mondtam, majd egy plakátra mutattam. Igen, látom.Tokio Hotel koncert lesz júl.2-án Svájcban , vagyis holnap!-mondta És..és van számodra egy meglepetésünk.-folytatta anya Jajj anyu,mondjátok már! -vágtam rá izgatottan :) Nos..van számodra egy jegyünk! -mondta anya és apa szinte egyszerre :) Ezt nem hiszem el,nagyon köszönöm,én vagyok a legboldogabb ember a vilááágon! Annyira örültem,hogy mire észbe kaptam máris holnap lett! Készülődnöm kellett.. A készülődés lassan telt,közben azon gondolkoztam,hogy milyen lesz élőben látni: Billt,Tomot,Georgot,és Gustavot! :) Kicsim,kész vagy? Indulhatunk?-kérdezte anya Igen,mehetünk!-szóltam le az emeletről 7-re megérkeztünk a csarnok elé,ahol már több ezer Tokio Hotel rajongó várta,hogy láthassa kedvenceit. Elbúcsúztam anyutól,és elindultam a sor eleje felé. Egy nagyon kedves svájci lánnyal ismerkedtem meg,aki mellesleg nagy Tom fan:) (Én Bill) :)) A koncert kezdetét vette és mint azt már sokan tudjátok,Bill minden koncerten felhív egy lányt a színpadra. A koncert javában folyt,majd hajnali 2óra magasságában Bill kiválasztott egy lányt,és felhívta a színpadra. Én csak álltam,és néztem ahogy a lány boldogan felpattant a színpadra. Sajnos nem én álltam a színpadon Bill mellett...nagyon elkeseredtem. Nekem itt már nincs keresnivalóm! (mondtam magamban) Anyuéknak írtam egy Sms-t,hogy egy nagyon kedves svájci lánynál fogok aludni,akinek a szülei holnap hazavisznek. Ennek a fele sem volt igaz..a szívem fájt,a lelkem sírt..az arcom égett,és úgy éreztem,engem már senki sem szeret. Elsétáltam egy közeli tóhoz,és néztem miként kel fel a nap. A nap csodálatos vörös színben pompázott.. :) Egyszer egy hang szólal meg mögülem: Ugye milyen gyönyörű? Igen , valóban az!-feleltem Nem fázol? - kérdezte kedvesen az idegen :) Hát,de egy kicsit! A hátamra terítette a kabátját ami olyan puha és meleg volt,mintha a nap simogatta volna a hátam! :) Leülhetek melléd?-kérdezte Igen,természetesen ülj csak le nyugodtan-mondtam mosolyogva :) Miért mentél el a koncertről?-kérdezte sokat sejtően Hát tudod..és mindent elmondtam neki.. Az utazásról A koncertről És azt is ,hogy mennyire szeretem Billt.. Tudod..-folytattam Bill iránt nem rajongok..hanem teljes szívemből szeretem! Nem a pénzéért hanem azért amilyen. Szeretem azt ahogy kinéz,szeretem azt ahogy énekel..szeretem a gyönyörű két szemét..szeretem az aranyos kis orrát..és szeretem a száját Folytatni nem tudtam..ugyanis a rejtélyes idegen megcsókolt Ne!Ne! Kérlek!Én Billt szeretem!-mondtam Dehát..én vagyok Bill! -mondta Majd a fejéről lehúzta a sapkát..és a szemein lecsordult 1-1 ezüstösen csillogó könnycsepp.. Tudod amióta megláttalak a koncerten..én..én rögtön tudtam ,hogy Te vagy az igazi. Most pedig bebizonyosódott..hisz Te nem a pénzem szereted..Te nem vagy olyan mint a többiek..Szeretlek Reni! Amikor láttam,hogy mész el a koncertről,azt hittem megszakad a szívem..olyan csalódott és szomorú voltál! Nem akarlak többet ilyennek látni,SZERETLEK! - mondta Bill ,könnyes szemekkel Szeretlek!!-mondtam,és letöröltem arcáról a könnycseppeket. Ezután megcsókolt Hosszú,lágy,romantikus csók volt. Bill megfogta a kezem,és átölelt,majd azt súgta a fülembe: Nem akarlak elveszíteni SOHA,SOHA de SOHA,együtt akarom veled leélni az életemet, hisz ez szerelem volt az első látásra...
Nos, köszönöm mindenkinek a részvételt!!!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
