Új bejegyzés Frissítés

2006.10.08. 17:42

minek irkáltok ilyen hülyeségeket?tök szar az egész!!!!!Lilla

2006.08.31. 16:31

Nem azt melinda az előtte lévőt!

2006.08.29. 13:55

Szerző:Beky         E-mail:bekii93@citromail.hu                   Én,a barátnőim és a Nagy Ő A pénteki(2006. 08. 25. a TH tali) napon csináltak 1 videót és azt elküldték a TH menedzserének.Ezt a videót meg is nézték a srácok és össze hívtak minket,hogy jobban megismerjenek mindenkit.Eljöttek Miskolcra.Persze az összes Tokio Hotel rajongó ott volt.Én és még 2 barátnőm is elmentünk.Gustav egyből kiszúrt engem.Az egyik testőrével oda küldött egy cetlit amin rajta állt a hotel címe,ahol megszálltak és az hogy a találkozó után ott talizunk.Alig vártam hogy vége legyen az összejövetelnek.Mikor véget ért én és a barinőim rohantunk a hotelhoz .Ott várt Gustav.Rögtön kértünk képes autogrammot. -Sziasztok!-köszönt nekünk Gustav.Én elvoltam olvadva hogy ott állt előttem. -Hello-én. Nagyon örülök hogy ide hívtál,de minek?-én. -Mert megszeretnélek ismerni.-Gusti Mikor ezt kimondta már ott álltak előttünk az ikrek.Kértünk képes autogrammot.Klau(az egyik barinőm)oda ment Billhez,mivel neki ő a kedvence.Bill-nek megtetszett.Elkezdtünk dumálni.Én Gustavval,Klau Billlel,Gina(a másik barinőm) Tommal.A fiúk elhívtak minket pizzázni.Mi persze elmentünk.Mikor megettük a kaját megadtuk a címünket(egymás mellet lakunk a barátnőimmel)hogy ha akarnak még velünk talizni akkor jöjjenek értünk.Én megadtam a cím mellé a telószámomat is.Másnap reggel csöng a telefon. -Halló-én -Szia!Öltözzetek megyünk értetek.10 perc és ott vagyunk-Gustav -Ébredjetek!Jönnek értünk a srácok!-én -Milyen Srácok?-Klau -Hát Gustav,Bill és Tom.-én -Tom is jön?Akkor turbó öltözködés!-Gina 10 perc alatt készen is voltunk.Csöngetnek.Persze hogy én nyitottam ajtót.Az ikrek és Gustav álltak az ajtóban. -Sziasztok-én -Hello-1xre a fiúk -Bejösztök?-én -Aha-Tom -Kész vagytok?-Bill -Ya,mehetünk-Klau -Hú,de csinik vagytok!-Tom -Köszi-Gina -Tulajdonképpen hova is megyünk?-én -Azt gondoltunk hogy eljössztök velünk próbálni.-Gusti -Oké-én -Utána meg megmutatjuk a várost.Jó?-Klau -Jó.-Bill Elindultunk.Az egész napot eggyütt töltöttük.Este felé: -Menjünk a szállodába!-Tom -Oké-1xre a lányok. A hotelban: -Beky egy kicsit bejönnél?-Gusti -Megyek!-én A szobában: -Tudod nagyon teccel.-Gusti -Te is nekem.-én -És épp ezért kérdem meg hogy leszel-e a barátnőm?-Gusti -Persze.-én Amikor kimondtam hogy persze megcsókolt,én visszacsókoltam.Smároltunk egy ideig.Aztán kézen fogva kimentünk -Ti..ti jártok?-Tom -Ya-én -Mé baj?-én -Nem-Tom -Lányok!Nem ismertek valami jó discót itt a környéken?-Bill -De!Elviszünk titeket a Kedvenc helyünkre-Klau Kocsival mentünk.Bill vezetett,Klau mellette ült.Mivel kevs volt a hely így én Gustav ölébe ültem,melletünk pedig Gina Tom ölében.Én és Gustav egész úton csókolóztunk. -Megérkeztünk!-Szólt hátra Klau. Bent a discóban sok lány vette körül a fiúkat.Ezért untuk magunkat.Tom és Gina elhúzódtak egy nyugisabb sarokba.Hevesen smárolni kezdtek. -Menjünk vissza a szállodába!-Tom -Oké.Szóljunk a többieknek-Gina -Szerintem mennyünk haza,már elég régóta itt vagyunk.-Tom -Oké.Már úgyis untam magam.-Klau Haza fele Gustav vezetett. A szállodában: Mindenki nek külön szobája volt,de az ajtajuk a nappaliba vezetett. Toméknál: -Gina én kívánlak!-Tom -Én is Tom!-Gina -Akarod?-Tom -Igen!-Gina Gyorsan levetkőztek és hamar a lényegre tértek. Nálunk: -Mit csináljunk?-én -Nem is tudom.mondjuk egy jó hororrfilm?-Gustav -Oké.-én Gustav berakta a kazettát és leült mellém.Egymáshoz bújtunk és néztük a filmet. Billéknél: -Bill te teccel nekem.-Bill -Te is.Klau -Akkor mi mért nem járunk?-Klau Bill megcsókolta Klaut és ők is a lényegre tértek. Másnap reggel: -Szia drágám!Te már ilyen korán fent vagy?-én -Szia cicám!Most ébredtem nem rég-Gusti -A többiek hol vannak?-én -Billék elmentek vásárolni,Tomék meg sétálni.-Gusti -Akkor kettesben vagyunk?-én -Aha.-Gusti -Figyelj!Azt ugye tudod hogy mi nem sokára vissza megyünk Németországba?-Gusti -Mikor?-én -A hétvégén.-Gusti -De én szeretlek!-én -Én is!-Gusti -És ezért gondoltam hogy velünk jöhetnétek.-Gusti -Az nagyon jó lenne,de nem tudom hogy anyáék mit szólnának.-én -Mikor jönnek haza anyukádék?-Gusti -2 nap múlva.-én -Ne bánkódj!Majd én ráveszem az anyudékat,vagy van egy jobb ötletem!-Gusti -Mi?-én -Jöjjenek ők is.Kiköltözhetnétek Németországba.-Gusti -Ténleg apum tud perfekt németül.-én -Már csak Gináék anyukáját kell megkérdezni(mivel ők is ikrek)-én -Ya.-Gusti -Hallod?-én -Mit-Gusti -Sziasztok!-Tom -Tomék azok-én -Hogy vagytok?-Gusti -Kössz jól-Gina -Nézd csak megjöttek Billék is!-Tom -Lányok gyertek össze kell ülnünk beszélni!-Klau -Megyünk-1xre ginával. Egy másik szobában: -Lányok el sem fogjátok hinni amit mondani fogok.-Gina -Mondd már-én -Tegnap este szeretkeztünk Tommal.-Gina -Mi is Billel.-Klau -És ti Beky?-Gina -Mi egy filmet néztünk összebújva.-én -De lányok,a fiúk a hétvégén vissza mennem Németo.-ba-én -Neeeeeee!!!Hisz én szeretem Billt nekem ő a nagy Ő.-Klau -De kitalálta azt Gusti hogy menjünk velük a szüleinkkel együtt és szerintem ez nagyon jó ötlet.-én -Ténleg jó ötlet csak éppen azt kéne kitalálni hogy hogy vegyük rá anyát és apát.-Gina -Hát ja!-Klau -Azt mondta Gustav hogy ő megpróbálja rá venni az én szüleimet,a tiéteket meg majd Tom és Bill.-én -Hú de sokat dumáltunk,már 8 óra?-Klau -Ya-én -Akkor menjünk el táncolni!-Gina A fiúknál: -Nézzük meg hogy mit beszélnek annyit a lányok.-Gusti -Jó!-Bill Oda mentek az ajtóhoz és a kulcslyukon lesték őket és hallgatóztak.Gustav felállt és elment valahova.Egyidő után Tom fogta és berontot. -Csajok megyünk bulizni?-Tom -Oké-Klau -Gustav hol van?-én -Elment valamit venni.-Bill -Ti menjetek bulizni én meg várom itt Gustavot.-én -Ahogy gondolod.-Tom -Akkor mi mentünk.-Klau Én leültem TV-zni és ekkor betoppant Gusti. -Gyere gyorsan!-Gusti -Megyek.-én -Hova is megyünk?-én -Ide a dombra.-G -Nézd a naplementét.-G -Ez gyönyörű.-én És Le smárolt. -De már megyek mert fázom.-én -Még nincs vége.-G Letérdelt ésmegkérte a kezem -Hozzám jössz Beky?-G -Hát persze! Bementünk és az ágyba dőltünk,közben smároltunk.Óvatosan levetkőztettük egymást és megtörtént.Úgy hajnal felé hazajöttek Billék és Klaudiának egy gyűrű volt az ujján. -Neked honnan van gyűrűd?-én -Billel eljegyeztük egymást.-K -Mi meg Gustival.-én -Akkor menjünk aludni -OK Másnap délben keltünk fel,de Tomék már rég fenn voltak,mert Tom megkérte Gina kezét.Lementünk reggelizni,utána Billék elmentek sétálni,Gina elment valami meglepiért Tomnak,Gustav meg elment venni új cipőt magának. Tommal kettesben maradtunk. -Szia-én -Szia-T -Jól nézel ki.-Tom -Kössz,te sem vagy rossz.-Én -Tudod be jössz nekem.-Tom -Te is de én Gustavval,te meg Ginával jársz.-ém -De akkor is bejössz nekem-Tom -Jó,Te is. Erre a szóra megcsókolt,olyan jól csókolt hogy nem tudtam megállni hogy ne csókoljak vissza.Felmentünk az ő szobájukba és...és meg történt.Megcsaltam Gustavot.A szex után észbe kaptam és gyorsan felöltöztem. -Tom!Ezt jobb ha elfelejtsük!-én -Igazad van.-Tom -Bocsáss meg nem tudom mi történt velem.CSak egyszerűen rád kattantam.-Tom Megérkeztek Billék.Én gyorsan berohantam Gusti szobájába, hogy felöltözhessek normálisan.Úgy 5 perc telhetett el mikor hazajött Gustav,majd Gina.Behívtam Gustit a szobába -Gustav én szeretlek téged!Te vagy az életem értelme,szívem választottja.-én -Ezt most mért mondod?Ugye nem csaltál meg?-Gustav -Én nagyon szeretlek,de megtörtént-én -Képes voltál ilyet tenni?És ki volt az a szemét?-Gustav -Inkább ne.-én -Már tudom!Tom.Igaz?Tom volt az?-Gustav -Igen-én Erre át men és elmondta Ginának és elkezdett bunyózni Tommal.Gina átjött hozzán és mi is veszekedtünk. -Hogy voltál képes az én pasimmal lefeküdni?-Gina -Nem tudom mi történt.Egyszerűen meg történt.-én -Egyszerűen mi?Te kis k...a.Hogy lehetsz ilyan nagy sz...a?-Gina -Jól van már lányok álljatok le!Nem látjátok hogy ez hülyeség?-Klau -Béküljetek ki!-Klau -Én Gustavot szeretem nem pedig Tomot.Nyugodj má le!-Én -Na hallottad?Gina!Te Tomt szereted nem?-Klau -Igen,de megcsalt!-Gina -De Tom téged szeret,Beky pedig Gustit,bocsáss meg nekik!-Klau -Jól van.-Gina -Gyere ide barátnőm!Beky!-Gina -Megyek!-én Eközben a fiúknál: -Hogy voltál képes erre a disznóságra?-Gusti -Nem tudom.De én Ginát szeretem!-Tom -Igen és akkor mér csaltad meg?-Gusti -Nem tudom egyszerűen megtörtént.-Tom -Meg tudod szép menyasszonyod van!-Tom -Ki mondta hogy az?Ennyi volt felbontom az eljegyzésünket! -Ne kérlek!Ő szeret téged!Te vagy neki a nagy Ő.-Tom -Most már elég!Felejtsétek el ezt az egészet!-Bill -Hogy lehetne ezt elfelejteni?-Gusti Belépnek a lánnyok: -Könyörgök bocsáss meg nekem Gustav én téged szeretlek!-én -De hogy lehetne ezt megbocsátani?-Gustav -Könnyen!Bocsásd már meg neki!-Bill -Ha igazán szeretsz vagy szerettél akkor meg tudsz bocsátani nekem.-én -Igazad van.Én tiszta szívemből szeretlek,ezért megbocsátok neked.-Gustav -Óhhhh.Annyira szeretlek!-én 5 évvel később összeházasodtunk mi,Tomék és Billék is.1 évvel később született 1 kislányunk.Így gyarapítottuk a családot.     HAPPY END                                                                        Renbdben!!a szerki

2006.08.26. 01:29

Csilla, mért lopod el az én irományomat? Mért akarod felhasználni az enyémet? Irj sajátot! Melinda / email: schreitom@freemail.hu

2006.08.25. 20:30

Bocs bogcsa a tegnap előtti Andreasosat én irtam Csilla e-mail:csillabee9@citromail.hu

2006.08.24. 15:49

Az előző irás az enyém, tehát Név: Melinda E-Mail: schreitom@freemail.hu Bocsánat, hogy tegnap nem írtam rá. De tényleg én irtam.

2006.08.23. 16:32

Vannak Német rokonaim és hát Andreas az uncsitesóm! Náluk nyaraltam eggy hétig és megismerkedtem:Silvesterrel,Péterrel,Billel és Tommal!Minden tök jó volt míg fel nem tünt a szinen Tom és a kezei! Elkezdett fogdosni és meg akart csókolni!De én mondtam hogy ne!! Mert Billt szerettem!És ő is engem csak semelyiken nem akartuk bevallani!   Megkérdeztem a fiúkat h mennyi az idő? Azt válaszolta Péter hogy fél 4! Úr Isten Jön a Barátnőm Tee!És mondták hogy kivisz a sofőr a reptérre ! és eggyesztettünk h hol lesznek!A barátnöm tök ideg volt amikor meghallotta a Tomos  ügyet!Hát taliztunk a fiúkkal és Silvester mondta hogy tom és bill elmentek haza mennyünk utánnuk! oké? jó mondta Tee!És bill nyitott ajtót! Tom éppen zuhanyzott!az Andreas mondta hogy gyertek lányok mutatok v mit! Hát utánna mentünk ki az udvarra ás a medence szélén altam!hát belelökött de nem volt szerencsélye mert magammal rántottam!haha mindenki röhög! Tom kijött a zuhany alól ! csak azt látja h mindenki a vízben van!Másnap Discoba mentünk! Uttánna csöng a mobilom ! ki az anya!Maradhatunk még pár napot! Bill annyira örült h megcsókolt!Tom ugyan ezt tette Tee-vel!az én becenevem Bee és ezt mondta tom és bill annya amikor meglátott!bill és tom már sokat meséltek rollad!én mondtam Miket?Csak azt hogy milyen jó hogy végre két lány van a bandában Mármint az ő baráti körében!Bill elmondta az annyának hogy szeret engem és nagyon örült neki!Tom és Tee gyorsan a lényegre tértek! mint ahogy Tom szokott!Gyorsan repül az idő!És másnap mentünk haza!azt megfogattuk hogy jövő nyáron ugyanitt talizunk! Ha nem értenétek a Tee a Barátnőm neve az enyem pedig a Bee!                                                                     Rendben!! a szerki!!

2006.08.23. 02:09

Szerző: Nudli cím: nudli90@citromail.hu   Szerelem,szenvedély, árulás,Tom... A lány a konyhapulton ült, kezében egy bögre gőzölgő csokoládé. Üveges szemekkel nézte a napfelkeltét. Néha bele-bele kortyolt egyet a csokiba és nagyokat nyelt. Egyszer csak egy könnycsepp emelkedett ki szeméből. Lassan csordult végig az arcán. Az állánál megállt és időzött egy kicsit, majd lassan lehullott. A fejében gondolatok kavarogtak, emlékek az elmúlt éjszakáról. Tudta, hogy mit tett, tagadni sem próbálta. Beismerte önmagának is. Tudta, hogy nem foghatja az italra, hisz nem volt részeg, csak épp egy picit ivott. Tudta, hogy be kell majd vallania. De hogy is csinálja? Mondja el barátjának részletesen a történteket? Mesélje el, hogy kivel és hol? Tudta, hogy ezek is elég nehezen fognak menni, nemhogy az, hogy a miértre is választ adjon. Próbált mentséget keresni magának. Visszaemlékezett minden apró kis részletre. Nem kellett nagyon erőlködnie mert minden egyből bevillant. Emlékezett a táncra, a zenére, az emberekre, emlékezett arra, hogy mit ivott és arra is, hogy mennyit. Tényleg minden eszébe jutott. Azt kívánta, hogy bárcsak elfelejtené.  Kicsit megállt. Tulajdonképpen miért is szeretné elfelejteni? Hisz neki nagyon jó volt. Bár tudta, hogy fájdalmat okoz vele, és tudta, hogy nem helyes az mit tesz, ráadásképp bűntudatot is érzett, mégis élvezte minden egyes pillanatát. Élvezte a szenvedélyességet és élvezte az, hogy átadhatja magát a szinte állatias ösztöneinek. Akkor az egész nagyon csodálatosnak tűnt, de most már inkább undorítónak érzi az egészet. Undorodik magától. Érzései nagyon ellentétesek. Töpreng, lepörgeti az egészet magában, hátha talál valami kapaszkodót. Látja magát ahogy, ledönt egy tequilát, aztán beleveti magát a tömegbe és táncol. Látja, magát a buli közepén. Még mindig hallja a fejében a zenét, érzi tagjaiban a lüktetését. Látja Tomot is, aki kezdetben kissé punnyadt de pár pohár után ő is belendül. A következő kép a konyha, italért indult... Tom is jött utána. Beszélgettek, arra nem igazán emlékszik, hogy miről mert az egész csak körítésként szolgált. Most minden egyes pillanatot úgy néz mintha egy film pörögne előtte. Látja ahogy megfordul, nekimegy Tomnak, majd egymásnak esnek. Még mindig érzi a fiú csókjait a nyakán, keze lány érintését a  csípőjén. Érzi ahogy felhuppan a pultra. Még mindig beleborsódzik az egész teste, elég csak rá gondolnia. Ajka még megőrizte a srác ajkának édes ízét.   Minden pillanatot megőrzött magában. Azt is ahogy lágyan belekarmolt a fiú hátába, azt a pillanatot is amikor Tom beléhatolt. Minden kis lökést érzett. Akkor az egész nagyon tökéletesnek tűnt. Tökéletesnek tűnt, hogy két szerető nem törődve semmivel egymásé lesz. Az egész izgalmas és új volt. Billel soha nem élte át ugyanazt az érzést. Vele mindig ugyanolyan volt a szex. Persze vele is élvezte, de Tom most valami újat adott neki, olyan gyönyört amit még sohasem élt át. Azt akarta, hogy a pillanat örökké tartson.  Nagyon tüzesek voltak mindketten. Testükről patakokban csorgott a víz. Egyszerre érték el a beteljesülést. Testük megfeszült. Egyikük sem adott ki hangot. Tudták, hogy a másik szobában a zene annyira hangos, hogy úgysem hallanák meg őket, mégsem tették, ettől még bensőségesebb lett az egész. A fiú a lány, a lány a fiú vállára hajtotta a fejét. Tom rasztái ráhulltak a lányra. Nagyon simogató érzés volt. Ziháltak. Miután végeztek a lány a srác szemébe pillantott. Bill és Tom között irtózatos különbség volt, nemcsak temperamentumban, hanem minden másban is. De a szemük, a szemük az egyforma volt. Ahogy a lány belepillantott a fiú még mindig vágytól parázsló szemébe, barátjára gondolt. Szemében könny gyűlt, de nem sírta el magát mégsem. Tom meg akarta csókolni de ő elhajolt. -Ezt most nem lett volna szabad… Mást nem mondott, felkapta a ruháit és kiment az ajtón. A verandán aludt a hintaágyban. Nem észlelt semmit, csak meredten bámult előre. Le sem hunyta a szemeit, olyan volt mint egy élő halott. Néhány könnycsepp legördült az arcán… A felkelő nyári nap sugarai cirógatták, és keltették ki a hintaágyból. Erőtlennek érezte magát. Bement a házba, és csinált magának egy bögre csokit. Leforgott az egész tegnap este előtte, de így visszaemlékezve sem talált semmiféle mentséget magának. Amíg gondolkozott valaki belépett a konyhába. Ő nem hallotta, túlságosan belemerült a gondolataiba. Az a valaki egy lágy csókot lehelt a nyakára. Erre felriadt. Megfordult. Bill állt mögötte. -Milyen volt a buli?- kérdezte. A lány nem felelt csak hozzábújt. -Biztos jó, nagy adj egy csókot! De a lányt nem vitte rá a lélek. -Mi a baj? -El kell mondanom valamit… Tegnap este, én egy fiúval voltam… -Egy fiúval? -Igen, és lefeküdtem vele Bill lerogyott egy székre. Érezte, ahogy szívét elönti a fájdalom. -És… - megsebzetten tekintett a lányra -Ne kérdezd, hogy miért mert fogalmam sincs. Nem, nem voltam sem részeg sem semmi más, csak megtörtént. Úgyhogy most el is megyek. Azzal hátat fordított és elindult az ajtó felé. Közben Tom is hazaérkezett. Ahogy egymásra néztek mindketten újraélték az elmúlt éjszakát. Az idő megállt körülöttük. Úgy érezték hosszú percek, órák telnek el. Csak nézték egymást és újra arra a felejthetetlen érzésre vágytak amit tegnap adtak egymásnak. Más világban jártak, de Bill elgyengült hangja visszarántotta őket a valóságba. -El kell mondanod ki volt az! Pillantásuk egyszerre hideggé vált. Tudták, kettejük viszonyának örök homályba kell vesznie.                               Rendben!!!a szerki

2006.08.23. 00:46

Név: Nudli Cím:

2006.08.20. 18:04

név: Enikő e-mail:eni0107@citromail.hu A történet: Zord viharos éjszaka volt. A lány forgolódott erre mellette lévő barátja illetve férje is felébred. - Mi a baj szívem? –a fiú - Nem tudom, rossz érzésem van. Nem szabadott volna elengedni Virágot Tomékkal. Tudod milyen felelőtlen! – a lány /vagyis én/ - Enikő, szivem nyugodj meg, Tom vigyáz rá! - Bill, félek……ezt a telefon csörgése szakította félbe. - Enikő és Bill Kaulitzcal beszélek? - Igen. Mi történt? –én - A férje testvérét és kislányukat kórházba szállították. A kislány csak apróbb sérüléseket szenvedett. Kérem jöjjenek be a Szent Johannes kórházba - Köszönöm azonnal indulunk! –én - Hova megyünk szivem? _bill - Tom balesetet szenvedett. Virágnak kisebb sérülései vannak. - Induljunk! - Először talán öltözzünk fel vagy talán egy szál boxerben akarsz eljönni? - Tényleg…….-Bill Útban a kórház felé lepörgött előttem az eddigi életem. A koncert amikor összejöttem Billel és a terhességem. 25 évesen van egy 7 éves kislányom a férjem egy híres divattervező és egyben egy világsikerű banda énekese. Én pedig egy szintén világhírű banda gitárosa vagyok (Dark Angels). Odaértünk a kórház bejáratához. Berohantunk és érdeklődtünk. - Hol van a lányom és a tesvérem, -Bill - Hogy hívják őket? –recepciós - Virág és Tom Kaulitz! – Bill - A tesvére a műtőben van a lányukat pedig épp vizsgálják – recepciós - Mi történt velük? –én Erre a kérdésre egy rendőr felelt. - Éppen kocsival utaztak amikor beléjükrohant egy motoros. A motoros ittas volt a sógora viszont szín józan. –rendőr Hirtelen orvosok és nővérek kezdtek rohangálni. – ÚJRAÉLESZTŐGÉPET!!!!!!-egyik orvos Bill tekintete üvegessé vált. Mintha egy darabot szabtak volna ki a szívéből. A földre rogyott szemébe könnyek szöktek. Érezte a baj közeledtét. Nemsokkal később Bill a recepcióssal üvöltözött próbáltam lenyugtatni de nem sok sikerrel. Tomot kitolták a műtőből. A régen életvidám, vagány, csajozós Tom most sápadtan szinte élettelenül fekszik csövekkel a testében. - Doktorúr bemehetünk? –Bill - A testvére állapota súlyos nem biztos, hogy túléli. Nagy károsodás érte a fejét. Nyugodtan menjenek be!- orvos - Bill menj csak én addig megnézem Virágot-én- Uram a lányunk hol van? 2-es vizsgáló jöjjön odakísérem!- doki Ahogy odaértem kislányom azonnal a nyakamba ugrott. - Anyuci hol van Tom bácsi?- Virág - Apukáddal….neki nagyobb baja esett! –én - Ugye nem hal meg?- Virág - Nem lesz baj!- én - Gyere elmegyünk a nagyihoz és egy kicsit ott kell maradnod. –én - Okééééé!!!!! –Virág Elvittem virágot anyuhoz majd visszasiettem a kórházba. Bill kisírt szemekkel az mellett ült. Nem hagyta ott öccsét egy pillanatra sem. Visszagondolt a közös csajozásokra az együttesre sose lesz már Tokio Hotel. Átöleltem és már én is könnyezni kezdtem. Szerettem és szeretem is Tomot. Ő tanított gitározni neki köszönhetjük a Dark Angels sikerét. Tom megmozdult kinyitotta a szemét Billel reménykedtünk de a gép sípolni kezdett. Az orvosok berohantak minket kitessékeltek. Tom egy szebb világba került. Megnyugtató érzés töltött el minket, mintha itt lenne mintha itt lenne velünk….éreztük. - A halál időpontja 12:09- mondta az orvos - Neeeeeeeee..ez nem lehet!!!!!!!!-Bill - Sajnálom a fiú életét nem tudtuk megmenteni- orvos –Bejöhetnek elbúcsúzni Bevezetett minket a szobába majd magunkra hagyott minket. Bill zokogott könnyei patakban folytak, sose láttam ilyennek. - Tesó mond, hogy ez csak egy álom, egy nagyon rossz álom és nemsokára felébredünk-Bill Én csak álltam, sírtam ez egy szörnyű leírhatatlan érzés. A TEMETÉS NAPJA……. Billt teljesen megviselték a történtek. A Tokio Hotel feloszlott Tom nélkül nem lenne a régi. Mindenki talpig feketében zokog. A TV-seket nem engedték be. Rajongók 1000-rei omlottak össze. Bill egy padon ücsörög. - Szívem gyere mindjárt kezdődik. –én - Nem tudom végignézni ahogy betemetik földdel. Az ikrem volt és lesz örökre. - Bill ha nem jössz azzal nem oldasz meg semmit! El kell őt engednünk. Szerencsére sikerült odahívnom a pap elkezdte a szokásos beszédet. Tomot végső és egyben örök nyugalomba helyezték. - Ég veled tesó mindig szeretni foglak- suttogta Bill. A szertartás után hazahoztuk Virágot. - Anyu hol van Tom bácsi? –Virág - Egy szebb világba, egy sokkal szebb világba. –én - A mennybe? –Virág - Igen, és mindig figyelni fog minket. –én Elsírtam magam, - Anyuci ne sírj Tom bácsi figyel és ha legközelebb találkozunk le fog szidni!- Virág Letöröltem a könnyeimet és fölkísértem Virágot aludni. Lezuhanyoztam majd bebújtam Bill mellé az ágyba. Másnap nagy csörömpölésre ébredtem. Lementem a konyhába. Bill reggelit próbált csinálni, de helyette egy felrobbant mikrót és pár összetörött tányért találtam. - Jézusom semmi bajod? –én - Semmi de a konyhával lesz még dolgunk! –Bill Bill nevetett a kórház után először. Jó volt nézni. Sikerült elengednie Tomot és visszatért a régi életerős divattervező és énekes…….. THE END!!!!!!!!!!!!! By: Enikő                                            Rendben!! ( a szerki)

2006.08.20. 15:27

Ez a történet úgy kezdődött, hogy a tesóm és én indultunk egy versenyen, aminek a fődíja egy 2 évre szóló ösztöndíj volt egy németországi kisvárosba, Magdeburgba. Nagyon izgultunk a megmérettetés napján, bár eléggé magabiztosak voltunk magunkban, mert nagyon jól beszéltük a német nyelvet. Tartottak egy rövid beszédet a feladatok megoldása előtt, amiben elmondták, hogy a nyertes pár együtt fog utazni, majd bejelentették, hogy a kitöltött feladatlapok leadása után hazamehetünk, de a 6 órakor kezdődő eredményhirdetésre menjünk vissza.   A házunkban 5 órakor: -Zsófi! Nem kéne elkezdeni készülődni? -Miért is?- tesóm. -Át kéne vennünk az ösztöndíjunkat!- én (kicsit se egoistán J) -Jaaa… Tudom már. De miért vagy olyan biztos a győzelmünkben? -Na! Hát most miért ne? -Oké-oké inkább hagyjuk. Megyek öltözni…   Fél 6-kor sikerült is elindulnunk. Még épp időben ahhoz, hogy ne maradjunk le semmiről. Mikor megérkeztünk, találtunk két helyet egymás mellett viszonylag elöl. Már csak néhány perc volt az első 3 helyezett kihirdetéséig… És a tanár elkezdte mondókáját: -A 3. páros: … Nyereményük egy hosszú hétvége a Balatonnál. -A 2. páros: … Nyereményük egy 1 hetes londoni városnézés idegenvezetővel. Ezekben a percekben már nagyon izgultunk, mert mindketten éreztünk, hogy van esélyünk a nyerésre… Minden résztvevő kíváncsian várta az eredményt. És Igen!!! A mi nevünket mondták ki utoljára! Felugrottunk, összecsaptuk a tenyerünket, és egyszerre kiáltottuk: -Nyertünk!!!- átvettük a díjunkat, gratuláltak nekünk és mindenki mehetett haza. Mivel a repülőgépünk másnap hajnalban 5-kor indul, rögtön elkezdtünk bepakolni… Egyszerre léptünk ki szobáinkból és egyfolytában vigyorogtunk, mert még nem hittük el teljesen, hogy ez velünk történik… (Most biztos azt gondoljátok, hogy a szüleinkről teljesen megfeledkeztünk, de NEM! Éppen Franciaországban vannak üzleti úton. Tehát őket csak gyorsan felhívtuk, hogy azért tudják mi a helyzet.)   Fél órával az indulás előtt, de már a reptéren: -Kíváncsi vagyok a fogadó családunkra! Meg a németországi életre!- mondta Zsófi. -De ez csak egy kisváros!- válaszoltam. -Jó, de akkor is Németország! Mielőtt még komolyabb vitába kezdtünk volna, megszólalt a hangosbemondó: -Kérjük kedves Utasainkat, hogy foglalják el helyüket a 10 perc múlva induló magdeburgi gépen! -Hú, ennyit beszélgettünk (Khmm vitáztunk) volna?- kérdeztem. -Hát úgy tűnik, de gyere, induljunk, nehogy már lekéssük a járatot!- tehát elindultunk…   A gépen… Mivel éjszaka nem sokat aludtunk a nagy izgalom miatt, egy kis nézelődés után rögtön elaludtunk. Arra keltem fel, hogy a hangosbemondó ismét megszólalt: -Kérjük kedves Utasainkat, hogy kapcsolják be a biztonsági övüket, mert leszállunk! Láttam, hogy Zsófi még alszik, ezért megpróbáltam felébreszteni. Kivételesen sikerült… J Mikor lekászálódtunk a repülőről, és összeszedtük a csomagjainkat, elkezdtük keresni azt a házaspárt, aki fogad minket. Nem volt nehéz feladatunk, rögtön megláttunk egy nőt, aki hevesen integetett egy táblával, amin a mi nevünk állt. A mellette álló férfi a férje lehetett. Odamentünk hozzájuk és kiderült, hogy a nevük Rita és David Künstler. Nagyon szimpatikusak és fiatalosak voltak. Az autóban is sokat beszélgettünk, bár elég gyorsan „hazaértünk”. Mikor megláttuk a szobánkat leesett az állunk (tehát visszapakoltuk a helyére). Mivel még korán volt (naggyon) és fáradtak voltunk, lefeküdtünk aludni. Valami mormogó hangra ébredtem. Kiderült, hogy a hasam volt…J Lementem a konyhába, belenéztem a hűtőbe, de semmi kedvemre valót nem találtam (pedig nem vagyok válogatós). A hűtőn találtam egy cetlit, hogy Rita és David elmentek dolgozni és későn jönnek. Úgy döntöttem, keresek egy pizzériát és közben körülnézek. Mivel Zsófi még aludt kénytelen voltam egyedül menni.   2. RÉSZ   Az utcán már hazafelé: A kezem tele volt szatyrokkal (na jó, nem csak kaját vettemJ) mikor azt éreztem, hogy valakik fellöknek. Utána már csak azt láttam, hogy egy csoportba rengeteg sikítozó lány tömörül. Ez engem nem nagyon érdekelt, nem tudtam mi bajuk van, ezért felálltam és mentem tovább. Már vagy 3 perce sétáltam, mikor valaki a vállamra tette a kezét. Megfordultam, és egy gyönyörű barna szempárral találtam szembe magam. Rögtön beleszerettem, bár még azt se tudtam, kihez tartoznak. Éppen köszönni akartam, de rögtön elkezdte a magyarázkodást: -Bocs az előbbiért, láttam, hogy fellöktek a lányok, de a rajongók már csak ilyenek…-mondta. -Rajongók???- én értetlenkedve. -Persze! Várjunk csak, Te nem ismered a Tokio Hotelt? -Hát nem igazán. -Oké, akkor kezdjük előröl: Szia, Bill Kaulitz vagyok a TH énekese. Ezen nagyot nevettem és én is bemutatkoztam. Sokáig beszélgettünk, és hazakísért, majd kiderült, hogy egy utcával lakik csak arrébb. Mikor beértem a házba, Zsófi rögtön letámadott, hogy hol voltam (hát igen, elfelejtettem neki üzenetet hagyni): -Hol voltál egész nap?!- kérdezte idegesen tesóm. -Hey hugi nyugi! (pedig ő az idősebbJ) Csak kajáért voltam… ééés közben megismerkedtem egy sráccal, aki mellesleg nagyon helyes- magyaráztam. Zsófi rögtön hangnemet váltott és úgy folytatta: -És van testvére?- kezdte a kérdés áradatot. -Arról nem beszélgettünk- és hősiesen álltam a további kérdések ostromát. Az utolsó kérdés az volt, hogy nincs-e kedvem vele is szétnézni, de azt mondtam, hogy nekem mára elég volt a sétából és a térdem is fáj még az eséstől. -Oké, akkor egyedül megyek!- mondta és elindult.  Én pedig elkezdtem nézni a Pindúr Pandúrokat.J   Zsófinál (az ő szemszögéből): Na, hol is kezdjem? Á ez a bolt pont jó lesz- gondoltam. Kiválasztottam 3 tök cool felsőt és beálltam a pénztár sorába. Sokan várakoztak előttem, de végre én következtem VOLNA, amikor valaki befurakodott elém. -Mit képzelsz magadról? Ki vagy te, hogy csak így befurakodsz mások elé?- kérdeztem mérgesen. Megfordult és lazán ennyit mondott: -Tom vagyok. -Igen. ÉS???- én továbbra is dühösen (bár amikor megfordult, ez a düh kicsit enyhültJ). -Te nem ismered a TH-t? -Hogy micsodát?- én mostmár bambulva. -Hát a Tokio Hotelt. Én a gitárosa vagyok, Tom Kaulitz. Valahonnan ismerős volt ez a név… Tokio Hotel… Kaulitz… TH… megvan Bill! -Honnan ismered Billt, ha nem ismered a TH-t? -Hát az úgy volt… kezdtem el húgom sztoriját. Persze ekkor már a parkban sétáltunk. -Igen, mesélt valami lányról Bill, csak nem emlékszem a nevére. Ő a tesód? -Bizony. Méghozzá az ikertesóm! Mire ezt kimondtam már a házunk előtt álltunk és telefonszámot cseréltünk. Megbeszéltük, hogy holnap hív és négyen elmegyünk valahova, és megmutatják a várost. Mire felértem a szobába, Sára már félálomban volt, de arra még volt ereje, hogy megkérdezze: -Kivel beszélgettél? -Nem fogod elhinni! -Na! Mondjad már!- kíváncsiskodott… -A pasid bátyjával! -Az jó! Várjunk csak, van pasim? -Bill Kaulitz. Rémlik valami? -Ja! De ő (még) nem a pasim. Szóval a bátyjával… És milyen? Mikor épp válaszolni akartam, már csak a szuszogását hallottam. Gyorsan letusoltam és én is követtem a példáját. Zzz…   3.RÉSZ   Másnap reggel a telefonom csörgésére ébredtem: -Halló?- szóltam bele álmosan. -Szia Cica! Tom vagyok. 1 óra múlva ott vagyunk értetek! Oké? -Óh, már Cica? Amúgy oké! Hova megyünk? -Miért talán zavar, ha így hívlak? A program legyen meglepi! -Ööö… NEM!- mondtam és hallottam, hogy nevet. -Akkor megyünk. Szia! Rögtön rohantam Sárához, mert tudtam, mennyi időre van szükségünk a készülődéshez… -ÉBRESZTŐ!- kiáltottam, majd lehúztam húgomról a takarót. -Mi? Hol? Ki vagyok?- kérdezte, de aztán hirtelen megvilágosodott.J -Nos, az a helyzet, hogy a fiúk 1 óra múlva itt vannak értünk, tehát ÖLTÖZKÖDÉS!- erre rögtön kipattant az ágyból és a szekrény felé rohant. Válogatás közben elmeséltem mi olt tegnap, hogy azért képben legyen. Mivel nem tartozunk a Pláza Macseszok Klubjába, csak simán farmert, pólót és tornacsukát húztunk. Épp befejeztük a hajunkat és a sminkünket (nem vittük túlzásba a fent említett okok miattJ), mikor csengettek. Sára ért le hamarabb és kinyitotta ajtót. Természetesen az ikrek álltak ott. Tom elég rendesen végigmérte tesómat, de ekkor én is odaértem: -SZIA Tom!-én kicsit áldurcisan. Rögtön máshova nézett (rámJ) és elpirulva ennyit mondott: -Szia…- megfogtam a kezét, hogy ne vegye komolyan az előbbi mondatomat, mire rögtön virult a feje… Ha Bill nem szól közbe ott állunk még 1 évig: -Na, akkor megyünk vagy megyünk? -Megyünk!- mi ketten egyszerre. Bill kinyújtotta a kezét, Sára pedig megfogta. Így kéz a kézben indultunk el a…: -Fiúk, hova is megyünk?- kérdeztem. -Arra gondoltunk, hogy megmutatjuk a kedvenc helyeinket, aztán beülünk valahova kajálni. -Oké!- vágtuk rá ismét egyszerre (hát igen ikrek vagyunkJ). Lelkesedésünket látva a fiúk átöleltek minket.   A nap végén: Teljesen kifáradtunk az egész napos gyaloglástól, ezért leültünk a fűbe, hogy megnézzük a naplementét. Ez a pillanat tök romantikus volt (ezt az ikrek is érezték), így belefért az ELSŐ CSÓK…   Így visszatekintve, unokáinknak mesélve, jó érzés visszagondolni a szép emlékekre és az első találkozásra… akármilyen fura is legyen az…J Mindketten úgy érezzük jól döntöttünk, mikor a 2 év letelte után is itt maradtunk. A szüleink utánunk jöttek és ők is ideköltöztek, mondván, hogy mennyi itt a lehetőség. Tehát, mint a mesében, boldogan élünk, amíg meg nem halunk…   VÉGE   saca09@freemail.hu                                                                                                                                                               Rendben!!                                         ( a szerki)

2006.08.17. 23:01

zsizsi vagyok! e-mail címem: o_lisa@freemail.hu     Életemben először láttam ilyen nagy vihart. Bevallom egy kicsit megijedtem, mikor nagyon hangosan villámlott. Nem voltam álmos, ezért kimentem a szobából, persze csak úgy, hogy Bill ne keljen fel. Egész este nem aludtam, mert gondolkoztam Billről és rólam. De hülyeségek jutottak az eszembe. Ezért inkább bementem a szobába aludni, persze elég nehezen ment az elalvás, de én ezt is megoldottam. Reggel Bill csókokkal keltett, és nem csak a számat csókolta meg. Szenvedélyesen elkezdte csókolgatni a nyakamat utána lentebb ment. Persze én erre rögtön felébredtem. -         Húú! Ez nagyon jó volt.- mondtam. -         Akkor jó. Legközelebb is így költelek majd. -         Vagy majd én téged.- rögtönöztem rá nevetve. -         Gyorsan kiugrottam az ágyból és elmentem zuhanyozni. Úgy gondoltam, hogy már ideje lenne kimosni a hajamat is. Kb. 1 óra múlva kijöttem a zuhi alól és nem tudom, hogy miért, de késztetést éreztem arra, hogy behívjam Bill-t. -         Bill, légy szíves, a melltartóm kint maradt…behoznád kérlek- mondtam szerényen. -         Hát persze. – válaszolt Bill. Bill benyújtotta selymes bőrű kezét és odanyújtotta nekem a ruhát. -         Mindjárt! Csak magamra tekerek valamit.- mondtam Gyorsan magamra tekertem egy törölközőt és behúztam Bill-t. -         Szia Cicám!- mondta. -         Szia édesem. A mondat után megcsókoltam Bill-t és nagyon hevesen kezdtünk el csókolózni. Nem tudom miért, de azt akartam, hogy Bill úgy akarjon engem… -         Na jó most megyek veszek pár cuccot. Sietek ne aggódj és akkor…- mondtam -         Akkor?- kérdezett vissza kíváncsian Bill -         Majd megtudod. Elmentem és vettem magamnak pár cuccot. Közben találkoztam egy jó barátommal akik már elég régóta kint élnek. Nagyon sokat beszélgettünk és nagyon hamar elment az idő. Mire észbe kaptam magam már 8 óra volt. -         Na én mentem, mert egy óra az út hazafele, majd még hívlak. – mondtam. -         Okés!- válaszolt vissza Jessica. Egész úton hazafele csak arra gondoltam, hogy milyen jó lesz, ha hazamegyek a szerelmemhez, de ez nem sült el valami jól. -         Azt mondtad, hogy sietsz. Mégis 9 óra lesz 10 perc múlva.- mondta mérgesen Bill. -         Jaj ne haragudj! Csak találkoztam egy régi barátommal. -         És telefon nem létezik? -         De…csak. -         Csak mi? -         Na jó én inkább megyek lefekszem EGYEDÜL. A mondat után berohantam a szobába és becsaptam az ajtót. Bill csak egy fél óra múlva jött be. -         Ne haragudj rám. Csak azt hittem a reggel történtek után tényleg sietsz haza, hogy…- mondta. -         Hogy? Mi?- kérdeztem izgatóan. Bill megfogta a kezem és felhúzott magához, és megcsókolt. Már éppen odajutottunk, hogy beleessünk az ágyba, erre megszólalt a telefonom. -         Vedd fel. Fontos lehet.- mondta Bill. Én persze felvettem a telefon és le is raktam amilyen gyorsan csak lehet. De úgy gondoltam felveszek inkább egy selyem hálóinget. Tehát felvettem egy olyan hálóinget amely mindenhol fedett, de sehol sem volt takart. Ezután persze bementem Billhez. -         Itt is vagyok.- mondtam. -         Látom. De nem fázol?- Kérdezte. -         Egy picit. -         Gyere, majd én felmelegítelek. Leültem Billhez, olyan közel amilyen közel csak lehet. Bill elkezdte simogatni a combom, közel hajolt hozzám és várta, hogy felé forduljak. És mikor szemtől szemben ültünk, akkor egy kellemesen meleg puszit ejtett a számon. Ezután mélyen egymás szemébe néztünk és Bill simogató keze áttért a vállamra majd a hátamhoz. Én egy szempillantás alatt levettem magamról a hálóinget. Levettem Bill pólóját és elkezdtem csókolgatni a hasát. Felemelte fejem és megkérdezte: -         Tényleg akarod? -         Igen. Nagyon. E szavak után  megcsókoltam őt és hosszú csókba kezdtünk ami az elején finom volt és óvatos, a   végén pedig szenvedélyes és izgalomtól átfűtött. Bill kikapcsolta a melltartómat és megszabadított minden ruhadarabomtól. Éreztem a lángoló tüzet amely kettőnk között égett, a szellőt amely megbizsergette bőrünket. Egy izgalom egy érzés, amelytől eleveszítettük a fejünket, egy látomás, egy tett, egy ünnepély, egy szorítás, egy eszme, egy ölelés, egy szenvedély, egy érintés ezer meg ezer levegőben szálló, apró, remegő pillanat volt. Hosszú percegik ringatóztunk együtt. . Mindketten éreztük, hogy már nincs sok hátra a végső, mindent elsöprő, örömteli érzésig. Éreztük ahogy a testünk pattanásig feszül. Testünk teljesen összeborult majdnem szétrobbantunk aztán…          Aztán… A következő pillanatban…       Egy   elmesélhetetlen, forró, bizsergő érzés áramlott végig a testünkön. Ezután másodpercek alatt újra két test lettünk.       Egy óvatos utolsó csókot ejtettünk meg és nem beszéltünk sokat, mert olyasmin voltunk túl amely minden szót felülmúlt.        Másnap reggel Bill újra csókolgatással keltett, de már nem félt a visszautasítástól.                                                                                            Rendben!!                       ( a szerki)

2006.08.17. 13:08

Marcsy;) vagyok! E-mailom: myrtylke@citromail.hu                Egy nyár a Kaulitz ikrekkel! Egyszer egy bnőmmel elmentünk Németbe nyaralni, bulizni és persze pasizni! Láttunk egy plakátot amire ki volt írva hogy Tokio Hotel koncert! Mi nem is tudtuk hogy mi az,de mivel ingyen volt nem hagyhattuk ki! Elmentünk! A fiúk a Rette mich c. számot énekelték amikor Bill a barátnőmre nézett és nyújtotta a kezét! A barátnőm kedvesen mosolygott és felment a színpadra,aztán együtt énekelték a Rette mich-et! Én meg ott maradtam egyedül! Na szép! Ő bepasizik én meg szingli maradok? - gondoltam magamban! Aztán egyszer csak arra lettem figyelmes hogy mindenki engem néz és sutyorog mögöttem! Észrevettem hogy a koncertnek vége! Tom ott állt előttem aranyosan mosolygott. - Szia! Tomnak hívnak. - mondta.    - Aha! - mondtam meglepődve. - És téged hogy hívnak szépség? - kérdezte Tom. - Ja Marcsy! - nevettem! Hali gyertek!! - kiálltott Bill és a barátnőm akik idő közben igencsak közeli viszonyba kerültek egymással! Elmentünk Tom és Bill házába! Gyönyörű volta a kert! Az úszómedence nagy és mély volt! Csillogott rajta a hold fénye! Ebben a percben valaki hátulról egyszerűen belelökött a vízbe! Kiderült hogy Bill szórakozott! Mindenki nevetett és én sem tudtam ellen állni! Tom utánam ugrott! - Szeretsz úszni? - kérdezte sunyin.  - Aha! Főleg ilyen helyes pasik társaságában! - mondtam. Tom egy kicsit elpirult és azt mondta hogy ő is csípi a jófej csajokat! Bill és Csilla is csatlakoztak hozzánk! Egy kis idő után kiültem a part szélére, Tom is odajött hozzám! Meg akart csókolni. Amikor a szája már elég közel volt az én számhoz hirtelen bevillant!!! EGEK NEKEM VAN PASIM!!!!! - gondoltam. Hirtelen elszaladtam és csak azt hallottam a hátam mögött mikor Tom azt mondta hogy milyen pisis vagyok hogy nem merem megcsókolni! Ez nagyon rosszul esett! A nappaliban ültem a földön és sírtam tovább! Csilla és Bill bejöttek utánam és látták hogy sírok! Bill megkérdezte mi a bajom és elmondtam nekik hogy már nagyon régen van barátom és hiába tetszik Tom,ha megtudja bántani fogja! Bill bocsánatot kért Tom nevében is! - Nem te tehetsz róla! És ő sem! - mondtam. - Hol lehet aludni? - kérdeztem sírós hangon! Bill felkísért a vendégszobába! Csilla Billel aludt én meg egyedül! Egész éjszaka rémálmok gyötörtek és sírva ébredtem fel! Mindig az járt az eszembe hogy nehogy bántsa a barátom Tomot! Másnap reggel Csilla költött és mondta hogy ne lepődjek meg majd azon amit a konyhába látok! Kimentem és Tom éppen egy lánnyal smárolt! Őt is azzal hódítottad meg? - mondtam könnyes szemmel. Hirtelen elszaladtam! Ki volt ez a lány? - kérdezte Tom "barátnője". Ááá! Csak egy kis pisis! - mondta nevetve Tom. Te nagyon hülye!!! - mondta mérgesen Bill!         Csak azért hagyott ott hogy téged mert féltett! - kiabált mérgesen Bill! Persze!! - hitetlenkedett Tom. Elmondták neki hogy miért hagytam ott! Ekkor Tom a fejére csapott! A k....va életbe de hülye vagyok! - kiálltott fel Tom és már indult is utánam! Én közben már Magdeburg belvárosában sétáltam és sírtam! Éreztem hogy mindenki engem néz! Máskor azt mondtam volna hogy: Anyám ez mega ciki! De most nem érdekelt semmi! Az járt az eszembe amit reggel láttam! És minnél többet gondoltam rá annál jobban folytak a könnyeim! Hirtelen arra lettem figyelmes hogy valaki mögöttem lohol! Megfordultam Tom volt az! Énis elkezdtem szaladni nehogy meglássa hogy miatta sírok! De ő gyorsabb volt és elkapott! Ne haragudj!! Írtó bunkó voltam!!! - mondta. Nagyon őszinte volt a hangja! Én...én -és ekkor megint elkezdtem szaladni! Valami hajtott előre! Valami mindegy hogy hová csak menni érzés! Egyszer csak megálltam és láttam Tom szomorú arcát! Visszamentem hozzá! Nem! Te ne haragudj!! - mondtam és szorosan átöleltem! Csak sírtam és nem tudtam miért! És akkor eszembe jutott valami! Bill és Csilla??? - kiáltottam!! B...us!!!!! - szólt hirtelen egy hang mögöttem! Csakhogy megtaláltunk titeket! - mondta Bill. Észre sem vettük Tommal a mögöttünk lévő tömeget! Akik tapsoltak könnyes szemmel! Most már megcsókolhatlak? - kérdezte mosolyogva Tom! Naná!!! - mondtam!!     Ekkor Csilla szomorúan odajött! Holnap mennünk kell haza! - mondta könnyes szemmel. Aznap este tartottunk egy búcsú bulit! a Fiúk ketten elénekelték nekünk a Durch den monsunt! Mi is énekeltünk nekik egy szerelmes dalt! Mi sírtunk! Tom és Bill pedig csak könnyeztek! Odamentem Tomhoz és átöleltem! Nagyon szeretlek!! - mondta. Ne nyálaskodjunk! - mondtam nevetve! Igazad van! -  és hirtelen megcsókolt! Bill odament Csillához és  megcsókolta! Szeretlek! - súgta neki Bill! Énis! - mondta Csilla! Másnap reggel a reptéren a fiúktól búcsúzkodtunk és megfogadtuk hogy jövő nyáron is találkozunk ugyan itt! Még gyorsan vettem egy újságot aztán felszálltunk a gépre! Beszélgettünk Csillával! Amikor megint éreztem azt az érzést! Magdeburgban kell maradnod! - súgta a lelkiismeretem! Csilla! Én nem megyek haza!! - csúszott ki a számon!!! Mi??? - kérdezte, de mire kimondta én már elmtűntem! Tom,Bill VÁRJATOK!!! - kiáltottam! Tom hátranézett és felkiáltott! Tudtam hogy szeretsz! - nevetett. Az ölébe ugrottam és megcsókoltam! Addigra Csilla is ott volt és Billel elkezdtek tapsolni! Aztán a mindenki a reptéren  tapsolt és kiabált hogy ÉLJENN!!! Nagyon boldog voltam és felhívtam a szüleimet hogy pár hónapig maradok Magdeburgba! Csak nem szerelmes vagy hugicám? - kérdezte a nővérem!!! De most az egyszer igazán! - nevettem! Ez egy nagyon klassz nyár volt! - gondoltam az ágyban fekve! Tom már aludt de én nem bírtam ki hogy ne pusziljam meg! Aztán énis becsuktam a szemem és pár perc múlva már aludtam is!                                                                    Rendben!!                (a szerki)

2006.08.14. 22:00

Szia! Petra, vagyok, e-mailcímem: petra_1@citromail.hu És a story: Loitschében élek.  Szupi kis falu, szinte mindenki ismer mindenkit, mindenki kedves mindenkivel, egészen mostanáig. Tegnap két fiú költözött ide, ikrek, anyjukkal, nevelőapjukkal. Ha jól tudom Magdeburgból költöztek ide, hatalmas városból. A mi sulinkba járnak, ők 11 évesek, én 14. Nagyon furcsa srácok. Az egyik, Bill, törékeny lányos alkat, fekete, ruha, szegecses karkötők, ezüst öv. A másik Tom, laza, vagány, raszta fiú. Két teljesen más stílus. Hatalmas rend borult fel beköltözésük miatt. –hetekkel később- Senki sem fogadta el őket. Én gyakran láttam őket ketten játszani, kosaraztak. Mások a bokrok mögül figyelték őket. Titokban. Én viszont nem voltam ilyen gyáva. Megpróbáltam velük megismerkedni. És lám, nagyon jófej srácok. Ők azok az emberek, akik mindig meg tudtak nevettetni. Én voltam az egyetlen barátjuk. Rengeteg dolgot megtudtam róluk. Le is írok egy-kettőt: -Volt egy bandájuk, még 2 másik sráccal, Devilish volt a nevük, viszont nem volt sikerük. -Az ikreknek elváltak a szüleik 6 éves korukban. -Nevelőapjuk miatt kezdtek zenélni, ő buzdította őket, és ő bíztatta őket, akármennyire el voltak kenődve. Évekig csak én voltam az egyetlen barátjuk, és az egyetlen rajongójuk. Ha lett egy új számuk, nekem mutatták meg először, az én véleményemet kérték ki. Szülinapomra hatalmas meglepetéseket kaptam tőlük. Meglepetés bulit, meglepetés koncertet direkt nekem… Nagyon szerettem őket, de sose gondoltam többet barátságnál. Azthiszem ők sem. Viszont egy napon sírva mentem hozzájuk. Ők ugyanazzal a mosollyal vártak, mint mindig… amíg meg nem tudták, hogy mi a helyzet. Elköltöztünk. Méghozzá elég messzire, egy másik országba, Magyarországba. Sírva szálltam fel a repülőre, az ikrekről nem is beszélve. Egymás nyakába borultak, úgy sírtak. Elvesztettük egymást örökre… Nemtudom hogyan folytatódott az életük mi lett velük. Én Magyarországon is boldog voltam, sok barátom lett. De az ikrek nagyon hiányoztak, esténként a párnámba bújva sírtam miattuk. Viszont egy napon hatalmas fordulatot vett az életem. VIVA COMET díjátadó, június elseje, sztárvendég: Tokio Hotel. Mi az a Tokio Hotel? Valami újonnan berobbant amatőrök? Na majd megtudjuk, elsején. Ugyanis ott leszek a Cometen, mert a bnőm meghívott, neki a Blog 27 az+ egyik kedvencei. ---------------Június 1.-je 19 óra, hatalmas tömeg és mindenki arra a „Tokio Hotel”-re vár.------ Én is ott állok, amikor beeresztenek minket, mindenki rohan, lökdösődnek. Nem értem mi ez a nagy felhajtás. Már egy ideje megy a comet, éééééééééés a Tokio Hotelnek adnak át egy díjat. Végre megtudom mi az a Tokio Hotel. Meg is tudtam, illetve még mindig nem tudom. Valakire nagyon hasonlítanak, egyszerűen nem értem, én őket ismerem. Legalábbis az agyam hiszi azt. De…. uff nemtom…  Lement még pár együttes, és ismét a Tokio Hotel. Elkezdtek énekelni egy számot, NÉMET VOLT. Észrevettem hogy az énekes folyton engem figyel. Talán tényleg ismerem? És egy kattanás a fejemben. MEGVAN. HOGY LEHETTEM EKKORA BAROM? HISZEM Ő BILL. ÉS TOM!!! Hatalmas büszkeség öntötte el a szívem. Eljutottak idáig, a semmiről, ezt szavakkal ki se tudom fejezni, milyen érzés volt ott állni. Comet után meg sem álltam, kerestem őket. És aki keres, talál. Billel találkoztam. Leültünk beszélgetni, órákig csevegtünk, volt ám téma, közben Tom is csatlakozott. Újra hárman. Immár világsztárokkal… Végigbeszélgettük az éjszakát. És egyszercsak megjelenik egy kopasz ember. Mint utólag kiderült a Tokio Hotel menedzsere. -Hello Bill és Tom, és kisasszony -mondta. -Ilda!- válaszoltam. -Rendben. Srácok, indulunk vissza, Németországba. Bill csak nézett rám, Tom elköszönt, és indult a menedzserrel. -Hát, akkor…- kezdte Bill.- Ismét elszakadunk… És láttam a mély barna szemében egy csillogó könnycseppet. -Várj Bill! Én…én már nagykorú vagyok, 19 éves. Visszaköltözöm Loitschébe, az a lakás a szüleimé még megvan, a nagynéném lakik ott. -Ez szuper ötlet Ilda!!!! Mosolyogtam. Fel is hívtam a szüleimet, belegyeztek. Egy hét múlva indultam is Németországba. Hosszú volt a repülőút, de amint odaértem, semmiségnek tűnt. Ott állt a ház, nagynéném szaladt elém, átöleltem, nagyon boldog voltam. Újra mint régen. Billékkel elég gyakran találkoztunk, de továbbra is barátok maradtunk, még mindig ugyanolyan kedvesek mint régen, sokszor lógtunk hárman, na persze sok kiscsaj kiséretében, akiknek egyenként el kellett magyarázni, hogy mi csak barátok vagyunk…J                                                                                                             Rendben!!                           (a szerki)

2006.08.13. 14:37

Reni vagyok Emailom: jrencike@citromail.hu És a történet: :) A családommal,minden nyáron elmegyünk egy Közép-Európai felfedező körútra! Első utunk..a csodás Svájcba vezetett.Vakító napsütés,lankás hegyek melyek tetején apró fehér sapkák mutogatták magukat. Apa,nézd! -mondtam,majd egy plakátra mutattam. Igen,látom.Tokio Hotel koncert lesz júl.2-án Svájcban , vagyis holnap!-mondta És..és van számodra egy meglepetésünk.-folytatta anya Jajj anyu,mondjátok már! -vágtam rá izgatottan :) Nos..van számodra egy jegyünk! -mondta anya és apa szinte egyszerre :) Ezt nem hiszem el,nagyon köszönöm,én vagyok a legboldogabb ember a vilááágon! Annyira örültem,hogy mire észbe kaptam máris holnap lett! Készülődnöm kellett.. A készülődés lassan telt,közben azon gondolkoztam,hogy milyen lesz élőben látni: Billt,Tomot,Georgot,és Gustavot! :) Kicsim,kész vagy? Indulhatunk?-kérdezte anya Igen,mehetünk!-szóltam le az emeletről 7-re megérkeztünk a csarnok elé,ahol már több ezer Tokio Hotel rajongó várta,hogy láthassa kedvenceit. Elbúcsúztam anyutól,és elindultam a sor eleje felé. Egy nagyon kedves svájci lánnyal ismerkedtem meg,aki mellesleg nagy Tom fan:) (Én Bill) :)) A koncert kezdetét vette és mint azt már sokan tudjátok,Bill minden koncerten felhív egy lányt a színpadra. A koncert javában folyt,majd hajnali 2óra magasságában Bill kiválasztott egy lányt,és felhívta a színpadra. Én csak álltam,és néztem ahogy a lány boldogan felpattant a színpadra. Sajnos nem én álltam a színpadon Bill mellett...nagyon elkeseredtem. Nekem itt már nincs keresnivalóm! (mondtam magamban) Anyuéknak írtam egy Sms-t,hogy egy nagyon kedves svájci lánynál fogok aludni,akinek a szülei holnap hazavisznek. Ennek a fele sem volt igaz..a szívem fájt,a lelkem sírt..az arcom égett,és úgy éreztem,engem már senki sem szeret. Elsétáltam egy közeli tóhoz,és néztem miként kel fel a nap. A nap csodálatos vörös színben pompázott.. :) Egyszer egy hang szólal meg mögülem: Ugye milyen gyönyörű? Igen , valóban az!-feleltem Nem fázol? - kérdezte kedvesen az idegen :) Hát,de egy kicsit! A hátamra terítette a kabátját ami olyan puha és meleg volt,mintha a nap simogatta volna a hátam! :) Leülhetek melléd?-kérdezte Igen,természetesen ülj csak le nyugodtan-mondtam mosolyogva :) Miért mentél el a koncertről?-kérdezte sokat sejtően Hát tudod..és mindent elmondtam neki.. Az utazásról A koncertről És azt is ,hogy mennyire szeretem Billt.. Tudod..-folytattam Bill iránt nem rajongok..hanem teljes szívemből szeretem! Nem a pénzéért hanem azért amilyen. Szeretem azt ahogy kinéz,szeretem azt ahogy énekel..szeretem a gyönyörű két szemét..szeretem az aranyos kis orrát..és szeretem a száját Folytatni nem tudtam..ugyanis a rejtélyes idegen megcsókolt Ne!Ne! Kérlek!Én Billt szeretem!-mondtam Dehát..én vagyok Bill! -mondta Majd a fejéről lehúzta a sapkát..és a szemein lecsordult 1-1 ezüstösen csillogó könnycsepp.. Tudod amióta megláttalak a koncerten..én..én rögtön tudtam ,hogy Te vagy az igazi. Most pedig bebizonyosódott..hisz Te nem a pénzem szereted..Te nem vagy olyan mint a többiek..Szeretlek Reni! Amikor láttam,hogy mész el a koncertről,azt hittem megszakad a szívem..olyan csalódott és szomorú voltál! Nem akarlak többet ilyennek látni,SZERETLEK! - mondta Bill ,könnyes szemekkel Szeretlek!!-mondtam,és letöröltem arcáról a könnycseppeket. Ezután megcsókolt Hosszú,lágy,romantikus csók volt. Bill megfogta a kezem,és átölelt,majd azt súgta a fülembe: Nem akarlak elveszíteni SOHA,SOHA de SOHA,együtt akarom veled leélni az életemet,hisz ez szerelem volt az első látásra...                                                                  Rendben!!                 (a szerki)

2006.08.08. 18:18

Helló Petra vagyok! És az én történetem a Viva Cometes! Az e-mail címem: bardos.p@freemail.hu

2006.08.08. 18:15

Viva Comet Épp msn-eztem amikor vki mondta hogy jön a TH a Viva Cometre, én olyan boldog lettem hogy itt sikítoztam és ugráltam, gyorsa szóltam anyának és megrendeltem a jegyet, apát megfse kérdezztük cask mondtuk hogy megyünk és kész! Rá 3 nappal hozzták a jegyet, én úgy sikitottam hogy a futár is csak nézett, elmentünk Bp-re vonattal, bementünk a keresztapámékhoz, és utána elkezdünk sétálni és TH-s pólókat keresni, először megláttam 1-et az csak feliratos volt és megvettük 2500 Ft-ért utána még mentünk, és volt 1700 Ft-ért egy olyan amin rajta is vannak! Mondtuk már mindegy abba megyek a Cometre, 19:30-ra értünk le a Syma csarnokhoz, mentem irtó hosszú mozgó lépcsőn, metrón és gyalog is, mire oda értünk már nagyon sokan voltak , állt mellettem egy lány aki előrébb mennt, én meg mentem utána és utánam meg anyáék, az a lány megvolt fázva, és foklyt a könnye, én megc csak úgy szépen megkérdeztem tőle hogy "Miért sírsz?" ő meg mondta hogy nem sír csak megvan fázva anyáék meg nézznek engem és mosolyognak, a rajongók kiabálták a kapuba hogy "Engedj be!" de csak 20 órakor volt kapunyitás, nem tom miért! De ott amikor már a kapunyitás volt, mindenki taposott mindenkit, engem majdnem összenyomtak, bementünk és rohantam persze be, anya mondta hogy ott fog bejönni a TH ne menjek be, de én csak mentem, bementem és szaladtam a nagyszínpadhoz, ott toltak jobbról, balról, előlről, hátulról, és nekem már  piros volt a fejem, folyt rólam a víz, kimentem, oda mentem a kisszínpadhoz, ott még akkor nem állt senki, és oda jött a Blog27 és a TH-is ott kapta a díjat, amikor Kristóf és Kisó kezdte a műsort én kiabáltam hogy Kristóf! Kristóf! Ő meg rámnézett és integetett nekem! :D Nagyon szomorú lettem mert a TH-tól nem kaptam autogrammot, pedig kaptam volna ha anyáékra hallgatok, a Belgából az egyik pasi meg pont ott állt fel a korlátra ahol én voltam , hátra ugrottam mert azt hittem összenyom, LL Junior is pont ott állt fel a korlátra, szal majdnem 2-en is "rámugrottak"! Elmentünk vissza a keresztapámékhoz, mert ott aludtunk nála és másnap mentünk haza,  pont akkor jött meg az új kocsink is! Én 2-3 napig sírtam hogy nem kaptam egy hülye aláírást! Utána össze ismerkettem egy német lánnyal, aki Magdeburg-ba lakik, és mondta hogy mehetek hozzá majd nyaralni, így megnyugodtam! Ennyi volt az én történetem!                                                                Rendben!!              ( a szerki)

2006.08.06. 13:42

sziasztok!én azt álmodtam,hogy ausztriában voltam augustus12-én tokio hotel koncerten,és Bill elénekelt 3 számot:SCHREI,RETTE MICH,DER LETZTE TAG,és a Durch den Monsum számnál bill felhívot a színpadra és én azon nyomban elájultam és bill leugrott a színpadról és elkezedett engem rázni,h ébredjek már fel!és én végül nem ébredtem fel és a végén lesmárolt és én felébredtem.aztán a koncert végén bill elhívott engem a házukba és a végén összejöttünk és boldogan éltünk míg meg nem halltunk:S:D:S:D:S:D                                                          Van egy kis gond: Nincs név! Nincs e-mail! Így nem indulhacc a szavazáson!!               (a szerki)

2006.07.31. 12:12

Tisztázzuk: én nem akarok részt venni a versenyben, csak le akartam írni ezt a történetet. Ha nem tetszik oké, ha tetszik, az is oké. Jó olvasgatást!   BILL HALÁLA Nicolas hátravisz minket a "privát" részhez, ahol az együttes van. A koncert pár perc múlva kezdődik. Hihetetlenül őrülten viselkednek a rajongók. Viccen kívül, már 12 lányhoz kellett mentő, egy csapat, pedig megpróbált betörni a sminkszobába! És még nincs is koncert! Billel futólag találkozom, egy testőr épp a színpad felé lökdösi. Én oldalról, mint VIP vendég figyelek. Tom, Georg és Gustav már elfoglalták a helyüket, de Bill nem mer kimenni. Ott áll nem messze tőlem, feketére festett körmeit rágja, David nyugtatja. Csak ekkor értem meg, mit akart mondani Bill Daviddal kapcsolatban: David bele van zúgva Billbe! David szerelmes Billbe! Ez a mondat visszhangzik bennem, miközben dobogó szívvel fordulok Nicolas felé:     - Mi van David és Bill között?     - Vártam, hogy mikor jössz rá. Bill megbízott Davidban és megtett mindent, amit David kért. MINDENT. David meleg. De ezt tudod. Odanézek. David Bill karját simogatja és nyugtatgatja. Nekem meg forog a gyomrom. "...mindent megtett, amit David kért. MINDENT..." Bill bólogat, a mikrofont szorongatja. Az eyüttes játszani kezd. Bill innen hátulról énekel hozzá, majd nemsokára kirohan a színpadra. Nézem, és hirtelen rádöbbenek valamire: én voltam az utolsó reménysége. Én voltam az egyetlen, akiben megbízott. És én elárultam. Az embert, akit szeretek. Az embert, aki szeret. De már tudom, mit kell tennem: bocsánatot kell kérnem, vissza kell csinálnom mindent. Amint ezt végiggondolom, látom, hogy Bill elsápad. Elakad a hangja. Rohanok. A lábam magától visz, egyenesen Bill felé. Rámpillant. Ebben a pillantásban minden van, amit ember érezni képes. Elmosolyodik, de tekintete már üveges. Összecsuklik. Én nem gondolok semmit, egyszerűen leblokkol az agyam. A kezem önállóan keresi Bill pulzusát, eredménytelenül. Vakuk villannak és én arcom elé kapom a kezem. Hallom, ahogy a rajongók visongása rémült sikításba csap át. Időközben ideért mellém mindenki. Erik, David, Tom, Georg, Gustav, és vagy egy tucat testőr. David épp a mentőket hívja, akikből mellesleg rengeteg van a koncerten. Aggódva kiabál a telefonjára, a többiek döbbiek döbbenten bámulnak az élettelen testre. 2 mentő egy hordágyat cipel, mellettük vagy még 5 rohangál. A maradék testőr az eszüket vesztett rajongókat próbálja megfékezni. Fekrakják Billt egy mentőautóra, amely a színpad mögötti részen vár. Tom és David felszáll. A testőrök Georgot és Gustavot próbálják menekíteni az őrjöngő tömegtől. Én csak bámulok. Semmit nem érzékelek a körülöttem történtekből.     -Bemenjünk? - kérdezi Erik vagy tizedszer, de csak most sikerül felfognom. Vállat vonok. Ezt ő igennek veszi és a kocsija felé taszigál.    Bent reményvesztett arcok, kisírt szemek fogadnak.     - Mi történt? - kiáltja Erik, pedig tudja.     - Az orvosok azt mondták, valami méreg volt a szevezetében. Bill... Bill... öngyilkos lett... - szólal meg Tom, és két könnycsepp buggyan ki a szeméből. - Menj be hozzá ha gon... - folytatná, de elcsuklik a hangja. Int a mellette lévő kórterem felé. Bemegyek. Végigsimítok az arcán. A lelkiismeret-furdalás kínoz, felemészt. Ezt soha nem fogom megbocsátani magamnak. Miattam halt meg. Én öltem meg. Elhagytam. Rohadt önző voltam. Nem bírom tovább nézni, felállok, megfordulok és kisétálok. Ki a teremből, ki a kórházból, ki a régi életemből. Már semmi nem lesz olyan, mint azelőtt. Kilépvén a szél az arcomba csap, eljátszik a hajammal, belekap a kabátomba. Gyors léptekkel haladok, mellettem autók suhannak el, fények folynak össze. Érzem, ahogy könnycseppek tolulnak a szemembe, majd elhagyván azt végiggurulnak az arcomon. Nem tudom, mi lesz most, de nem is érdekel. Felnézek az égre. A csillagok összefolynak, a Hold egy nagy világos paca. Vajon ott van fent?                                                                                                                 Rendben!!                              (a szerki)

2006.07.28. 20:47

nagyon vártad már hogy legyen tokio hotel koncert és egy nap észre veted az egyik oldalon hogy a tokio hotel eljön koncertezni egyböl megis rendelted a jegyet   és eljött az a nap mikor fellépnek berohantál a szimpad elöt álltok már mindenki üvölti (TOKIO HOTEL)és elkezdenek jácani nagyon jol érzed magad a schreit énekli bill abahagya és felszolit téged a szinpadra hogy énekelj vele persze fel mentéll a szinpedra elénekeltétek és egy puszival és egy aláirásal távosztál továb tomboltál lent a szinpad elött hazamentél és akkor nézted meg igazán hogy bill az aláirás melé oda irta a telefonszámát te akor egyböl felhitad és repdestél az örömtöl megbeszéltetek egy randit másnapra hogy had pihenye ki magát eljött a randi napja bill elment egy elegáns éterembe találkozatok beszélgetek ott udvarol neked a bill nagyon tecel neki és közli neked hogy ide költöznek magyar országra erre a hire  megcsokoltad Billt és Bill nem elenkezet elkeztetek járni 4 honap eltelt Egy nap közlik veled a szüleid hogy elválnak ezért el kell költözni nagyon meszire ezt el mondtad Billnek zokogva kénytelenek voltatok szakitani ti elköltöztetek álandoan othon be voltál zárkozva és azon törted magad h el kellet hagynod Billt egyik hétvégén azt fontolgatod mivel mostantol nincs miért élned mért is nem legyél öngyilkos az ablakban ülszkipilantasz az ablakon mikor meglátod kiszálni egy autoból a billt egyböl lerohansz az udvara és bill nyakába ugrasz szegényke megösze esik olyan nagyot ugrotál de ez nem volt akadály aban hogy megcsokoljátok egymást a földön hemperegve is de csokoloztatok és azt mondta hogy nem birja ki nélküled eljön érted bárhova és elvisz hogy ketten lehesetek öszeköltözetek 3-man mert persze tom is ott volt mert tomot és bill nem lehetet szétválasztani de ez nem zavart AZ VOLT A LÉNYEG HOGY HAPYY AND LETTT A VÉGE :-)) irta:Diószegi Evelin e-mail:evelinmevelin@freemail.hu                                                            Rendben!!             (szerki)

[24-5] [4-1]